Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Első fejezet

68

SZENT CHANTAI. ÉLETE

Eközben Margitot, szentünknek nénjét, megkérte Poitou-nak egyik legelőkelőbb nemese, Neufchézes János Jakab, Francs bárója. Fényes összeköttetés kínálkozott. Neufchézes-nek atyja unokaöcscse volt a híres Tavannes Gáspárnak, kinek iratait összegyűjtötte és «Emlékiratok» néven 1574-ben kiadta. Unokája, Margit kérőjének unokaöcscse, Franciaország tengernagyja volt s fontos szerepet játszott XIV. Fajos kiskorúsága és ausztriai Anna kormányzása alatt. Frémyot elnök örömmel egyezett bele a házasságba, mely egyrészt szorosabb összeköttetésbe hozta barátjával, a híres Tavannes gróffal, másrészt pedig módot nyújtott neki, hogy gyermekeit Bourgogne-tól távol tartsa és Poitou-ba küldje. A politikai szemhatár elborult és d'Alençon hercegnek, III. Henrik testvérének halála óta, főkép a gyászos nemours-i béke óta, melyet a király gyöngeségétől csikartak ki, Bourgogne-ban egyre forrongtak a kedélyek, s minden jel odamutatott, hogy a polgárháború kitörése bármely pillanatban várható.

Rögtön a menyegző után, 1587-ben1 Frémyot elnök Johanna Franciskát Neuchézes-re bizta és nénjével együtt Poitou-ba küldte. Magánál csupán tizenhárom éves András fiát tartotta vissza.

1 Sonnaz Mária Amáta nővér vallomása. «Nevezeit tanú elmondja, hogy ő (szent Chantal) nővéréhez, a francs-i bárónőhöz ment Poitou-ba, körülbelül 15 éves korában.» Több más tanú ugyanazt vallotta. Ez a körülmény időmeghatározás szempontjából érdekes, mert azt mutatja, hogy szent Chantal a polgárháború zavarai alatt nem volt Bourgogne-ban. Egyes irók, a kik a szentnek ifjúkorát elbeszélik, mindent összezavarnak, mert kevés gondot fordítanak az adatok elrendezésére.