Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Bevezetés

32

SZENT CHANTAL ELETE

tétéről, melyek minden léptét jelezték, egy szót sem volt szabad szólani. És ha Chaugy nővér néha fele- dékenységében véletlenül fölemlített egyet-mást, tisztelendő Chantal anya, a ki gondosan átnézte az iratokat, behivatta szobájába, letérdeltette, keményen megdorgálta, hogy egy bűnös nőről így szól, s újra leirattá vele. Tilalmát természetesen nem lehetett megtartani. Hogy az egyházra és a lelkekre veszendőbe ne menjen tetteinek emléke, Chaugy anya titkon Emlékiratai-ba gyűjtötte össze. Nem akart a szentről életrajzot írni — kár, hogy nem tette — csupán ki akarta egészíteni a kolostoralapítások történetét, mely Chantal anya alázatossága miatt maradt hézagos. Azért nem szól az alapítónőről az Emlékiratok- ban, mert leírta már másutt; azért nem látjuk az emlékiratokban nagy segítőtársnőit, mert nekik a rend történetében külön fejezeteket szentelt. És mivel Chaugy nővér a kolostorok számára írt, azért nem említi a szentnek gyermekeit, azért érinti csak mellékesen a feleséget, az anyát, a háziasszonyt, a nagyvilági nőt.

Nem érdemes fáradság-e az említett különféle okiratokat egybefoglalni, egy műbe önteni, egyiket a másik segítségével kiegészíteni, számos levelével, nagyszerű beszélgetéseivel és ezekkel a becses emlékiratokkal egybevetni s végre szenttéavatása pőrét hozzájuk csatolni és így a szentnek teljes képét megfesteni? Mivel a XVII. század ezt nem tette, a XVIII. század nem tehette, nem lehetne-e megkísérelni a XIX. században, a hitnek, jámborságnak újjászületése idején, mikor megértik s talán meg is kedvelik? így tanakodtam magamban és így született meg ben-