Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

DUPANLOUP ORLÉANS-I PÜSPÖK LEVELE BOUOAUD-HOZ. 11

Meg kell vallani, hogy e tekintetben gyakran hibáznak, mikor a szentet elválasztják környezetétől. Gyakran, ha egy életrajzot elolvasunk, csak annyit tudunk, melyik korszakban, melyik társadalomban élt a szent : régiben-e, újban-e, IV. Henriknek volt-e kortársa, vagy szent Lajosnak. A modern kritika új, szélesebb módszerre tanított. Manap az egyént környezetébe szokás beállítani és köréje csoportosítani századának főbb eseményeit. Az ily részlettanulmány fölötte érdekes, de nehéz föladat. Míg egyrészt nem lehet mindenki valamely korszak középpontja és így ezt a módszert nem lehet mindenkire alkalmazni, másrészt az a veszedelem fenyeget, hogy szem elől tévesztjük azt, a mi a szenteknél a fő, lelkűket, benső életüket, tetteik indító okát, erényeik rugóját. Vannak szerzők, a kik bele tudnak mélyedni egy tárgynak tanulmányozásába s a kiknek tehetségük, lelkesedésük is van hozzá, kik szeretik, meg is akarnák szerettetni szentjüket, de a részletek és események halmazába temetik. így tart ez lapokon át, a szent eltűnt, keressük, nem találjuk. Kétségtelenül szükséges néha a szentek életében általános áttekintés kedvéért egy-két kitérés a kor történelmére, de óvatosan. Nem szabad elrejteni a szentet a világi történelem mellékeseményeibe, mert ez annyi volna, mint a kitűzött céltól messze eltávolodni. Ilyen volna például egy szentatya életiratában elmondani, mi történt annak idején a római birodalomban. Ez a német szenttörténetíróknak nagy hibája. Általában túlságosan bölcselkednek és inkább tudományos, mint lélek- elemző szempontból írnak. Mindenfélét bevesznek könyvükbe; ez a tudomány helytelen használata és a