Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Dupanloup orléans-i püspöki levele Bougaud-hoz

4

SZENT CHANTAL ÉLETE

Mert mindenkor öröm megizlelni egy szent életének édességét, egy nagy lélekre akadni s vele egy ideig bensőségben élni írója révén, a ki őt számunkra újonnan életre hívta.

Ezóta újra meg újra elolvastam könyvét, irónnal kezemben : s a kedvező hatás csak növekedett. Másokkal is elolvastattam : ők hasonlóképen kiváló gyönyörűséget találtak benne, élénk érdeklődéssel, gyakorlati, igazi haszonnal olvasták. A nagy szentnek életében a legszebb, a legváltozatosabb és legmeg- hatóbb jelenetek során igen szépen föltalálható mindaz, a mit az Apostol így fejez ki : Quaecunque vera, quaecunque pudica, quaecunque iusta, quaecunque sancta, quaecunque amabilia.1

Hosszas, fárasztó munka közben, melyet a minap magamnak kiszabtam, nem azt kellett-e olvasnom annyi sok kifogás közt, hogy a modern szentek légköre szegényes, szűk, fagyos, semmitmondó. S ime egy szent, ki szinte napjainkban élt, Sévigné asszony nagyanyja, Bussy-Rabutin nagynénje, a Toulongeonok- nak, kiket mindnyájan ismerünk, ősanyja; olyan szent, a ki modern társadalmunk viszonyai között mozog s mégis magában a középkorban, sőt magukban az első századokban is, hol találkozunk nagyobb, előkelőbb lelkinemességgel, megkapóbb hősiességgel ?

Már kis leány korától fogva árasztja a jámborság, szerénység, ártatlanság illatát s annyi keresztény erő mutatkozik benne, a mennyit csak a legnagyobb szentek életében találhatunk. i

i Philipp. 4, 8.