Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Hatodik fejezet
198 SZENT CHANTAL ÉLETE hogy szivüket vigyem el».1 Kocsira ült s az egész nép üdvkivánatai és sajnálkozása közben távozott. Chantal asszony messzebbről szemlélte elutazását, követte szemeivel a szent püspököt. Örült, hogy megismerhette, fájlalta, hogy oly gyorsan elveszítette, de nem is sejtette még akkor, mily nagy következményei lehetnek az egész egyházra a genfi szent püspökkel való rövid társalkodásának. Szalézi szent Ferenc sem sejtett még akkor semmit, habár az egymást követő események különösen is gondolkozóba ejtették. A váratlan látomás Sales várában, mikor is ugyanazt látta, a kivel most találkozott, az isteni megvilágosítás, mely belsejét Chan1 Dijon város levéltára. A képviselőtestület határozatai : Április 9. Az előterjesztésre, hogy a genfi püspök úr, a ki a nagyböjt szent ideje alatt, a Sainte-Chapelle-ben prédikált, husvét után való kedden elutazik, a tanács elhatározta, hogy testületileg fogja megköszönni fáradozását, a melyet a hivek megelégedésére s épülésére tett és egész Saint Jehan de Losne-ig (Auxonne-ban) elkíséri. «Ma, április 26-án a főurak és birák a genfi püspök elé járultak. Búcsút véve megköszönték neki fáradságát, a melylyel a hivek épülésére oly szent és tudós beszédeket tartott, kérvén Istent, hogy őt óvja és megtartsa. A püspök úr válaszában azt mondta, hogy ő tartozik nagy hálával és tisztelettel a város iránt, a melynek lakosai az ő beszédét meghallgatták, hogy sohasem fogja elfelejteni ; kérte őket, imádkozzanak érte, a mint ő is megemlékezik róluk. A polgármester még egyszer köszönetét mondott s egy kívül-belül aranyozott ezüst edényt ajánlott föl neki, de nem fogadta el. Hasonlóképen tett, midőn egy fehér zománcú aranygyűrűt akartak vele elfogadtatni, a melybe nagy és széles, mintegy ötven talentum értékű zafir volt foglalva, mondván, hogy habár fejedelmektől és városi testületektől elfogadhatna ajándékot, fogadalma tiltja».
