Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)

Hatodik fejezet

HATODIK FEJEZET.

193

hogy fogadalmát szegi meg, mindig visszatartotta; a nagyböjt már végére járt, már a nagyhét kezdődött, mégsem mert egy szót sem szólni lelkiállapotáról Genf szent püspökének.

Nagyszerdán, mint már régebben is, erős kisértései voltak az elcsüggedésre. Véletlenül lelkiigazgatója nem volt honn. Nem tudta, miként segítsen magán, testvéréhez ment megkérni, eszközöljön neki kihallgatást szalézi szent Ferencnél, a ki ma náluk ebédel.

«Ebéd végeztével — mondja Károly-Ágost — a bourges-i érsek bejelentette nővérét a szentnek s okosabbnak gondolta, ha magukra hagyja őket, kik a szoba egyik szögletébe vonulva (mindenesetre mások jelenlétében), elég sokáig elbeszélgettek.» Majd szalézi szent Ferenc a templomba ment és szentünk annak lábaihoz borulva, a ki oly mélyen tudott olvasni lelkében, nagy félénken először végezte szent gyónását a genfi püspöknél. «Boldogan és nyugodtan tértem vissza, beszéli később, mintha angyalt hallgattam volna ... Mindazonáltal fogadalmam any- nyira nyugtalanított, hogy csak félig mertem vele beszélni.»1

Másnap, nagycsütörtökön a szent-István-apátsági templomban oly szertartás ment végbe, mely Chantal asszonyt mélyen meghatotta. Testvére, Frémyot András, kinevezett bourges-i érsek mondotta első szent miséjét. A megelőző szombaton szentelték pappá, és szalézi szent Ferenc tanácsára, nagycsütörtököt választotta, hogy első szent miseáldozatát azon a napon mu1 Szent Chantal sajátkezű emlékiratai. (Annecy-i levéltár.)

13

Szent Chantal élete. I.