Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Ötödik fejezet
177 mint szive. Meg lehetett bízni minden szavában, mert mindig nyíltan, egyenesen beszélt. Ily ritka és szeretetreméltó tulajdonságok mellett is tehetetlen lelkivezető lett volna szalézi szent Ferenc, ha nem volt volna mások baján résztvevő szive. Hogyan lehetne kormányozni a lelkeket, ha nem szeretjük őket? Különösen pedig hogyan vigasztalnók őket? Mert lelkeket kormányozni a leggyakrabban annyi, mint őket vigasztalni, bátorítani ! Szerencsére, a mint eddig is gondolhattuk, szép természetének ez a szép oldala sem hiányzott. Volt-e nála ember érzékenyebb? szív gyengédebb? Depaul szent Vince megbámulta érte. «O, milyen jó lehet az Isten, mikor a genfi püspök is olyan jó» — kiáltott föl. Bontsátok föl leveleit. Minő gyengéd szellemet lehel minden sora! Egy anya nem szereti jobban gyermekeit, mint szalézi szent Ferenc azokat a lelkeket, kik vezetésére bízták magukat. Ha valamelyikük bajba került,ha egyik- nek-másiknak barátja, rokona halt meg, forró könyeket hullatott és sokszor hangos zokogásba tört ki, még szent mise közben is, és mivel azt hitte, megbotrán- koznak rajta, kedves szeretetreméltósággal kért érte bocsánatot, hogy nem tudta magát visszatartani, mert Isten igen lágy szivet adott neki. Nem tudjuk megállani, hogy egy példát föl ne hozzunk. «Mikor szalézi szent Ferenc elvesztette öreg tanítóját, Déage székesegyházi kanonokot, első szent miséjében, a melyet drága halottjáért mondott, beszéli Camus püspök, negyedóráig meg kellett állania, s ez is eléggé tanúsítja, mennyire meghatotta halála. De mikor az átváltoztatás után a Pater noster-hez ért, meg12 ÖTÖDIK FEJEZET. Szent Chantal élete. I.
