Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Második fejezet
88 SZENT CHANTAL ÉLETE báró. Frémyot Kolos, dijoni tanácsos, a kinek bizonyára nem adtak menedéklevelet Bourbilly-be és András, a ki Párisban tanult, nem voltak jelen. A szerződés 1592. december 28-ról kelt és pedig «délután», «tekintettel a kötendő házasságra», tehát világos, hogy az egyházi szertartás csak 29-én mehetett végbe és nem 28-án, mint Bussy Rabutin véli.1 Johanna Franciska ekkor húsz éves, tizenegy hónapos és hat napos volt. Olvasóink bizonyára kiváncsiak lesznek a szerződés föltételeire. A fiatal Chantal báró már nagykorúsága óta birtokolta Bourbilly-t, a mely jog szerint mint a család elsőszülöttét megillette. Atyja nászajándékul számára és örököseinek a sauvigny-i uradalmat adta örök időkre, minden hozzátartozóságával és jogával együtt. Mindamellett föntartotta magának életfogytig a haszonélvezés jogát. Leendő menye férjének jövedelméből kétszáz tallér évi járadékot kap és azonkívül magánvagyonként Bourbilly kastélyát. «Azután vőlegényétől hatszáz tallér értékben gyűrűket, ékszereket és szép négyesfogatú hintót.» Frémyot elnök leányának menyegzői ajándék gyanánt tizenhatezer hatszáz hatvanhat tallért adott, azaz ötvenezer frankot — akkor tekintélyes összeget — melynek egy részét azonnal le kellett fizetni, más részét halála után. Mennyit ért ekkor, 1592-ben, Bourbilly területe, nehéz megmondani. Jóval később szentünk unokája, 1 Généalogie manuscrite. «Kristóf Rabutin Quynek fia, két évig volt atyjánál s azalatt egybekelt Frémyot Johannával 1592. december 28-án.»