Bougaud Emil: Szent Chantal élete és a visitatio-rend eredete. 1. kötet - 66. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1903)
Első fejezet
ELSŐ FEJEZET. 73 íme a levél. Kiérezzük belőle fájdalmát. Nagy hazafi, a milyenné a kereszténység képezte ; erős férfiú, mint egy római, de szive érzőbb, tehát igazibb. «Uram! Végtelenül hálára kötelez az ön s a többi urak figyelme, melyet irányomban tanúsítottak, midőn megengedték testvéremnek, hogy engem meglátogathasson ; nem csupán mert egymást kölcsönösen megvigasztalhattuk, közös és magán szerencsétlenségünkben, hanem azért is, mert megismertem jóindulatukat, melyet irányomban még megtartottak, a mint az én lelkemben is mindenkor ég az a szeretet, melylyel a derék polgárnak hazája és polgártársai iránt viseltetnie kell; s ha Istennek úgy tetszik, életemet is áldozatul hozom a közjóért. Szerettem volna, ha engedhettem volna testvérem könyeinek és rábeszéléseinek. Szivem megrendült, midőn megtudtam a méltatlan és durva bánásmódot, melyben ő és fiam ügyemből kifolyólag részesültek s a mely enyéimet még mindig fenyegeti. De becsületem és kötelességem nem engedik, hogy meghajoljak. Alázatosan kérem, Uram, gondolja meg, mit tettem. S meg vagyok győződve, oly távol állok a megrovástól vagy rosszalástól, hogy a kik balitéletektől menten bírálnak meg, helyeselni fogják szorgoskodásomat a tartomány nyugalma érdekében s türelmemet annyi fenyegetéssel és ellenem intézett támadással szemben. Igaz, kötelességemnek tartottam, hogy ebben a tartományban maradjak, a hová királyom rendelt (s mit tettem, hogy száműzzenek?), de mivel magam körül innen is, onnan is csak orgyilkos-terveket hallottam, biz-
