Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenkettedik fejezet. A hierarchia
72 títi a papi, a törvényeket pedig, melyek az egyházat kormányozzák és az üdvösség eszközeinek használatát szabályozzák, meghatározza a pásztori hatalom. A mint Krisztus e hármas hatalmat birta és gyakorolta, úgy azt az egyháznak is áthagyta állandó birtokul, de nem általános és határozatlan módon, hanem bizonyos személyekhez kötötte, kik az egyszerű templomszolgától a szerpapig, áldozó papig, püspökig és pápáig meghatározott mértékben gyakorolják e hatalmát s az egyház elűljáróságát alkotják. Alig fejez ki világosabban valamit az írás, mint ezt az igazságot. Egyedül az apostolokat teszi az egyházi hatalom birtokosaivá. Egyedül nekik mondja : «A mint engem küldött az Atya, én is küldelek titeket;»1 «a ki titeket hallgat, engem hallgat,»2 «a miket megkötöztök a földön és föloldoztok a földön, meg lesznek kötve s föl lesznek oldozva a mennyben is;»3 egyedül rájuk bizza nyáját;4 őket mondja az egész egyház alapjának ;5 ők alkotják bizonyos értelemben az egyházat ;6 mert egyedül ők teszik annak kormányát. Krisztus egyházából nem tökéletlen, hanem tökéletes társaságot akart alkotni; nem egyenlőséget, hanem alárendeltséget és függőséget akart a hívők közt. Akarta, hogy egyesek nagyobbak, mások kisebbek legyenek, hogy némelyek parancsoljanak, mások engedelmeskedjenek, a mint a mi testünkben van, hol nem minden szervnek van egyenlő rendeltetése.7 Azt akarta, hogy egyháza isteni alapítójának képét hordja magán. Krisztus az egyházhoz tartozik ugyan, de nem mint közönséges tag, hanem mint fej, kitől minden élet, erő és vezetés származik. Azért Krisztus nem egyenlő módon egyesült minden hivővei, hanem egyesekkel különös módon ; úgy akarta, hogy ezek hordozói legyenek személyes működésének, melyet mint az egyház feje, ura s kormányzója kifejtett, hogy királyi és főpapi méltóságának látható örökösei és eszközei legyenek, hogy bennök az egyház ne csak apa, hanem anya, ne csak hívő, hanem tanító, ne csak szent, hanem megszentelő is legyen. Azért oly hatalmat adott nekik, melyet mások1 Ján. 20, 2. 2 Luk. 10, 16. 3 Máté. 18, 18. 4 Ján. 21, 15. 5 Máté. 16, 18. 6 Máté. 18, 17. 7 Kor. 1. 12, 14.
