Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenegyedik fejezet. Az egyház
68 támadó ellenségekkel szemben, kik bűnös törekvésükben fal- törőket állítanak az egyház erőssége ellen, annak ormait ostromolják s betörni igyekeznek ! Kiűzetnek, mint Heliodor, kiűzi őket a szentélyben lakó titkos erő; megtérnek vagy megsemmisülnek. Míg az emberi művek, bármily nagyszerűen s szilárdan épültek, az idő és ellenséges hatalmak ereje alatt összeomlanak s eltűnnek, addig Isten egyháza még fennáll ősi, de mindig ifjú díszében, mint Istennek temploma a szent hegyen, a béke gyönyörűségei közt s nyugodtan nézi a világ- események háborgó hullámait, melyek tövénél megtörnek s azután eltűnnek. Mily szépen festi a 45. és 47. zsoltár Istennek az egyházban tartózkodását és ennek a kedvelt lakásnak oltalmazását. E győzelmes és védő istenség a Szentlélek, ki egyházát élteti, kormányozza, megvédi, fölmagasztalja s kiterjeszti. A mint egykor a zsinagóga a sivatag veszélyei, az ellenséges királyok fegyverei, a sötét hatalmak varázsigéi és cselvetései közt föltartózhatatlanul, rendezetten, szép békeség- ben közeledett az ígéret földjének határaihoz, úgy halad az egyház is minden változás és idegenkedés daczára, a világ és pokol cselvetései és ellenségeskedései közt, örök czélja felé a Szentlélek szárnyain, ki természetfölötti hatalommal és igazsággal harczol érte. Útjában nem fogyatkozik meg, hanem nő, gyarapszik, magába olvasztja a népeket azon veszteségek pótlására, melyeket az ember állhatatlansága és dőresége okozott. Azért egész helyesen írja Szent Ágoston : «A mi a lélek az ember testének, az a Szentlélek Krisztus testének, az egyháznak. A mit a lélek művel a tagokban, azt teszi a Szentlélek az egész egyházban».1 Ezenkívül az egyház a Szentléleknek oly mértékben lesz részesévé, mint a hogy eladdig sehol másutt nem tapasztaljuk — akár a bőséget, akár a biztosságot, akár az állandóságot tekintjük. Nazianzi szent Gergely nagyon hangsúlyozza ezt a gondolatot. Azt állítja, hogy most a Szentlelket a maga teljességében mondhatjuk a magunkénak, nem úgy, mint azelőtt, csak működésében, hanem már lényegében is ... a mint 1 Serai. 267. in Pentec, 1. c. 4.
