Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Hatodik fejezet. A Szentlélek jegyese
39 mindazon kegyelmeknek, melyekben részesült s azon végtelen érdemeknek, melyeket szerzett. Épen, mivel Isten őt választotta ki, hogy a Szent Fia szerzetté malaszt kincseinek gyűjtésében segédkezet nyújtson, azok értékesítésére is hatalmat adott neki, mivel senki sem segített annyit a malaszt kiérdemlé- sében, senkinek sincs akkora hatalma annak kiosztásában, így vannak nagy szentek és egyháztanítók, kik azt állítják, hogy nincs malaszt, melyet nem Mária közbenjárásával nyerünk.1 Annyi legalább bizonyos és kétségtelen, hogy nincs az a kegyelem, melyet Mária ki nem eszközölhetne számunkra, s hogy senki sem részesíti a világot oly sok és nagy jótéteményben, mint Mária. Tényleg ki térít meg több bűnöst, ki segít többször és hatásosabban bármely szükségben ? Ki oltalmazza az egyházat bátrabban és nagyobb sikerrel ? S ki csodálkoznék azon, hogy oly nagy hatalma van Krisztus titokzatos teste fölött, mikor valóságos testének édes anyja volt ? Azért mondjuk, hogy Mária a könyörgő mindenhatóság. Isten úgy akarja s úgy is rendelte, hogy mindent Mária által kapjunk. Krisztus mellett Szűz Mária a Szentlélek kezében a kegyelem legnemesebb eszköze. A hatalommal egyenlő jelentőségű a boldogságos Szüzet környező tisztelet. Ki méri meg határait ? Aránylag oly nagy, mint Fiáé. Az egyház Szűz Máriának is országa. Mindenütt találkozunk képével, szentélyeivel, melyekből soha se hiányzanak az imádkozok és tisztelők. Mint a füstfelhő, szakadatlanul emelkedik az ima dicséretben, könyörgésben és hálaadásban e földről az istenanya mennyei trónja elé s azt ragyogó fénynyel veszi körül. Hány milliót áldoz az egyház évenkint a Szűz Mária tiszteletére ! Ha egy pillanatig egy helyen láthatnók mindazon műemlékeket, templomokat és műremekeket, melyeket az egyház az ő tiszteletére emelt, 1 S. Bern. Nihil nos Deus habere voluit, quod per Mariae manus non transiret (Serm. 3. in vig. Nat. Dom. Cf. Serm. de «aquae ductu»). S. Bonav., In spec. c. 3. S. Antonius, Summa theoi. P. 4., tit. 15., c. 20. §. 12. S. Bernardinus Sen. : Nulla gratia venit de caelo ad terram, nisi transeat per manus Mariae. (Serm. de Nom. Mar. Cf. Serm. 61, de superadmir. gratia et gloria B' M. V.). — Azok a tárgyalások, melyek ligouri szent Alfonz egyháztanítói kitüntetéséről szólnak, a fentebbi nézetet «Communis sententia theologorum»-nak mondják.
