Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötödik fejezet. Az Istenember
30 csúcsa; azért tulajdonítjuk ezt különösen a Szentléleknek. Azért mondá az angyal Máriának : «A Szent, mely tőled születik, Isten Fiának fog hivatni»... és hozzátette : «A Szentlélek száll terád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged...»1 A hitvallásnak szavai pedig ezek: «Ki fogantaték Szentlélektől, születék szűz Máriától». A fogantatás pillanatában az istenemberi természet nemcsak a léleknek és testnek rendes adományait és kiváltságait, hanem a szentségnek csodálatos bőségét és a veleszületett erőt, tettrevágyat és tevékenységet nyerte, hogy mint fejedelem mindez adományait alattvalóinak is kioszthassa. Hogy ezen csodálatos lény rangjához méltóan legyen ellátva, kimerült a természet és kegyelem minden gazdagsága s míg mi csak részenkint nyerjük a malasztot, addig ő a malasztnak és szentségnek egész bőségét élvezi ! S tényleg : hogy tűnik föl Krisztus előttünk ! Mily csodálatraméltó lény! Mennyi magasztosság, fönség, kellem, szépség és szeretetreméltóság van külső megjelenésében, mily nagyszerű és bámulatos az értelme, milyen a jelleme, milyen a szive! S mindez megdicsőült a mérhetetlen malaszt és szentség fényében, a legbámulatosabb erények és természetfölötti csodaerők vakító csillogásában s az istenség fénysugarában, igazán olyan lény, kit nemcsak csodálnunk és szeretnünk, hanem imádnunk lehet, szabad, sőt kell. Az összes fönséges tulajdonságokat, melyek az Istenember királyi és isteni kiváltságait teszik, a Szentírás «Krisztus felkenetés»-ének nevezi. Kinek köszöni ezt? Kinek érdeme, hogy Krisztus a mi szivünknek oly kedves, oly csodálatraméltó ? Megmondja a próféta : «Es vessző sarjad Jessze törzsökéből és virág növekedik az ő gyökeréből. És megnyugszik rajta az Úr lelke, a bölcseség és értelem lelke, a tanács és erősség lelke, a tudomány és ájta- tosság lelke; és az Úr félelmének lelke betölti őt».2 Tehát az Istenember dicsősége a Szentlélek lesugárzása, Krisztus iránt való szeretetének munkája; az Istenember nagy és szerető szive a Szentlélek műve. Ily kincsekkel megrakodva látott az Üdvözítő föladatához, mely nem volt más, mint Isten dicső1 Luk. 1, 35. 2 íz. 11, 1—3.
