Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Harmadik fejezet. Az istenség szivében
19 az Atyától és Fiútól vette s így velük egytermészetű ; 1 a Fiú a Szentlélek forrása, a Szentlélek pedig a Fiúnak tulajdona» lehellete, illata, képe,1 2 igéje,3 képemása.4 Mindezen szólásmódokban az a gondolat tér vissza képben, hogy a Szentlélek valósággal a Fiútól származik, mint a Fiú az Atyától. E nyilatkozatok annál fontosabbak, mert a későbbi görögök, őseik hagyományával ellentétben, tagadták őket. E tannak az a biztos és elvitázhatatlan igazság szolgál alapul, hogy a három isteni személyben, eredetük módját kivéve, semmiféle különbség sincsen s hogy mindegyik személynek lehet és kell tulajdonítanunk mindazt, a mi csak személyi sajátosságukkal nem ellenkezik. Ha tehát nincs benső ellentmondás abban, hogy az Atya a Fiúval együtt adjon létet egy harmadik személynek, akkor a Fiút meg is illeti ez a hatalom. S itt ez az eset forog fenn. A Fiú megismerés által született s így rendben, de nem időben vagy rangban, áll a Szentiéleknek előtte, ki akarat és szeretet által származik. A Fiú, az isteni természet és akarat birtokában, az Atyával együtt lehelheti a Szentleiket s kell is tennie, mert különben az Atya több volna a Fiúnál, a Fiú és Szentlélek közt pedig nem volna elégséges különbség. Ez esetben mindkettő az Atyától származnék. így azonban fenmarad a legszorosabb egység s a kellő különbség. És itt jól meg kell jegyeznünk, hogy a Fiú nem mint Fiú, t. i. a megismert s a megismerés által nemzett Fiú, ad eredetet a Szentiéleknek, hanem mint szeretett és mint szeretet, mely épúgy tulajdona, mint az Atyáé. Minden kétségen kívül helyezi ez igazságot három egyetemes zsinatnak nyilatkozata: a IV. lateráni (1215), a II. lyoni (1274) és a flórenczi (1439) zsinaté, a mely utóbbin a görögök tévelyüknek ünne- piesen ellentmondtak és a «Filioque» beigtatását, vagyis a Szentiéleknek a Fiútól való származását elfogadták. A két utóbbi zsinat nem elégedett meg azzal, hogy a Szendéteknek az Atyától és Fiútól való származását kirnon1 S. Cyrill. Alex., Thesaur. assert. 34. 2 S. Athanas. De Trinit. et Sp. S. n. 19. Ad Serapion I. 24. sq, 111. 3. 3 S. Basil. Adv. Eunom. 1. V. 4 S. Cyrill. Alex. De SS. Trinit. dial. VII. 2*
