Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötvenkettedik fejezet. A Szentlélek rendje
392 Szentleiket, mert a maga érzékiességében nem látja, nem ismeri és nem is akarja ismerni.1 Ha ez igy van, milyen sok okunk van akkor nekünk, hogy a Szentleiket szeressük. Szeretnünk kell őt, hogy neki némi elégtételt adjunk azért a jogtalanságért, melyet a világ rajta elkövet, mikor semmit sem akar tudni róla és művét is széjjel rombolja; azután pedig, hogy megvédelmezzük magunkat a ragály veszélye ellen, mert ez a szellem körülvesz minket mindenfelől és belénk hatol ; végül szeretnünk kell őt, hogy a világot megmentsük s az ő uralmának vessük alá, ha az még lehetséges. A világ nem szabadulhat meg bajától a Szentlélek segítsége nélkül, megszentelő és megtisztító befolyása nélkül. Imádkozzunk azért szünet nélkül, hogy a Szentlélek megszüntesse ezt az áldatlan fajgyűlöletet, mely oly könyörtelenül, valóságos irtóhábo- rűval dolgozik a pokol kezére, hogy a népeknek békét, a családnak boldogságot és szerencsét adjon, hogy adja meg az alattvalóknak az engedelmesség szellemét, a fölebbvalók- nak a kegyesség, igazságosság és békülékenység szellemét, mindnyájunknak a valódi keresztény szeretetet, s egyesítsen minket az egyes egyedül üdvözítő egyház kebelében, melyben ő uralkodik, s mindent az örök czél felé vezérel. De nekünk, a mai kor gyermekeinek, emellett még igen sok és különös okunk van arra, hogy a Szentlelket tiszteljük. Tisztelnünk kell őt különösen azért, mert ritka nagy jótéteményben részesített minket a legújabb egyetemes zsinattal, mely határozataival nemes drágakövet rakott a kihirdetett igazságok koszorújába, mely biztos és határozott eszközt is adott az idők bajai ellen a pápa csalhatatlanságában. Évszázadok óta nem erősítette a Szentlélek az egyházat oly bensőleg és a népeknek a püspökökhöz és a Szentszékhez vonzódó szeretetével, ihletével, lelkesedésével és ragaszkodásával, külsőleg pedig nem tette oly hatalmassá és tiszteletet paran- csolóvá a világ előtt, hatalmának és oltalmának rendkívüli alkalmazásával, melylyel föntartja, fölmagasztalja és kiterjeszti, Ján. 14, 17.
