Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Ötvenkettedik fejezet. A Szentlélek rendje
390 tovább élő Krisztus. Mi is azt mondhatjuk az egyháznak, mit az apostolok Krisztusnak mondtak: «Hová menjünk? Nálad vannak az örök élet igéi».1 A kinek az egyház nem anyja, annak az Isten nem atyja, a kinek nincs polgárjoga az egyházban, annak nem lesz joga a mennyországra sem. Az egyházra ráillik, a mit maga mond Máriáról. Isten után a mi életünk, vigaszunk és reményünk. Ha mindez így van, hogy ne kellene hálát adnunk a Szentiéleknek, ki életre hívta az egyházat, ki vezérli és kormányozza, áthatja és élteti, a ki a természetfölötti élet benne ! Szentlélek nélkül nincs egyház, nincsenek papok és püspökök, sem csalhatatlan tanító-hivatal, szentségek, nélküle nincsenek hívők az egyházban, nincs változatlanság, nincs elégséges erő a külső és belső bomlás ellen. Az egyház tehát alapkövétől tornyának égbe törő keresztjéig a Szentlélek műve, s ha nekünk nagy kincsünk az egyház, úgy a Szentlélek által és ő benne az. Méltó tehát, hogy a ház uráról hálaadással és szeretettel emlékezzünk meg, ha jól esik sátrában lennünk, ha túláradó jóságát élvezzük. Igen, örök hála legyen a Szentiéleknek, amiért minket egyházának gyermekeivé tett ! Mit használna nekünk ezen kívül minden más? Az egyháznak utolsó zuga többet ér és kívánatosabb, mint a világnak legfényesebb fejedelmi trónja. A negyedik indító ok a világ. Világon itt az egyházon kívül álló, Istentől elfordult, sőt iránta ellenséges indulattal lévő emberiséget értjük. De hát minek foglalkozunk mi ezzel az emberiséggel — kérdhetné valaki ? A Szentlélek nem lakozik ebben, miképen indíthat tehát e világ minket arra, hogy a Szentleiket szeressük és tiszteljük? Én azt hiszem, épen az által, hogy nem akar tudni semmit a Szentlélekről, sőt vele homlok- egyenest ellentétben van. A világ tényleg olyan társaság, melynek alapelvei és törekvései a Szentiéleknek ellenállának, s vele szemben ellenséges álláspontot foglalnak el. Mi a világ szelleme? Szenvedély és mohó vágy múló javak és élvezetek után, elmélyedés és Ján. 6, 69.
