Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Negyvennyolcadik fejezet. A legdicsőbb szózat a Szentlélek megdicsőülésében
365 meg minden «igazságban» hivatásukra, nemcsak hivataluk jellegével, nemcsak hivataluk követelte erények által vagy kegyelemajándékokkal, hanem a Szentlélek közlődése által. O az igazság és szentség szelleme és minden hivatalos hatalom (!) okozója. Ezen értelemben mondja az Üdvözítő: «Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek, mert ha el nem megyek, a vigasztaló nem jő hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok».1 A mit az Üdvözítő a Szentlélek elküldésével kilátásba helyezett, mindaz fényesen beteljesült az ős-egyházban és az apostolokon. Hivatásuk kérdéseiben a Szentlélek világosította föl s vezette őket,2 bizalommal hirdették a hit szavát a hitetlen világ és a zsidóság előtt,3 imádságukra az ég bámulatba ejtő csodákkal felelt,4 minden nyomorúságukban, üldöztetésükben el voltak árasztva a Szentlélek vigasztalásával5 és a kölcsönös szeretet édességével, vidámságával.6 Az ős-egyház feltűnő és túlságos módon, minden vonásában a Szentlélek képét viseli és Jézus nagy ígéretének élő beteljesedése. 3. Ez teliát az Üdvözítő bizonysága búcsúbeszédeiben a Szentlélekről. Mindenekelőtt a legnagyobb fontosságú nyilatkozat ez, mivel nem pápa, próféta, zsinat vagy angyal, a ki mondja, hanem magának az örök igazságnak szája, — továbbá, mivel széleskörű tanúság. Minden igazságot, a melyet a Szentlélekről hinnünk kell, érint, kimond, megállapít. A Szentlélekről szóló minden kérdésben ezen kinyilatkoztatás kifejezésére támaszkodnak az egyház és a Szentírók. Másodszor ezen bizonyság magasztos és legnagyobb mértékben megtisztelő a Szentiélekre, mivel az ő magasztos és mindenre kiterjedő hivatalát, jelentőségét, munkásságát az istenségben és a teremtményekben adja tudtunkra és fejezi ki. Mindenhol a Szentlélek az utolsó szó, ő a befejező czél, igazgató és czélhoz vezető. Mindenen áthat és mindent éltet istenségével és malasztjával, minden életnek, minden szeretetnek, minden örömnek, minden erőnek szép ősalapja. Nincs földi 1 Ján. 16, 7. 2 Ap. Csel. 15, 28. 3 Ap. Csel. 2, 15. ; 4, 31. ; 19, 8. 4 Ap. Csel. 3, 6.; 5,19.; 9, 40.; 12, 5.; 16, 25. 5 Ap. Csel. 4, 31.; 5, 41. ; 13,52. 6 Ap. Csel, 4, 32.
