Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Első fejezet. A Szentlélek neve
9 Szentiélekben, Úrban és elevenítőben, ki az Atyától és Fiútól származik, ki az Atyával és Fiúval együtt imádtatik és dicsőít- tetik, ki a próféták által szólt». Mondd meg a jóságos Szent- léleknek szived nagy örömét, hogy neki e hódolatot bemutathatod s mondd meg neki, hogy szívvel és szóval elfogadod azon fényes tanúbizonyságokat, melyeket istenségéről részint ő maga, részint az egyház oly sok szent és Istentől megvilágosított tanítójával együtt tett; mondd, hogy hitedet föl akarod ruházni azzal a mélységes áhítattal és rendületlen szilárdsággal, mely a szent vértanuk lelkében élt s hogy ezen hitben akarsz élni és meghalni. De hitünknek egész az imádásig kell fokozódnia. Az imá- dás az Istenben való hit első gyümölcse és épen abban nyilatkozik, hogy elismerjük Istent, mint az önmagában való legfőbb jót, mint összes javaink forrását s hogy magunkat neki teljes szivünkből alávetjük. A hit felfödi előttünk az istenség napját, az imádás elismerésünk és szivünk hódoló odaadásnak színaranyával futja be az isteni tulajdonságokat, az istenség napjának sugarait. Az Isten fogalmától elválaszthatatlan az imádás és a szerető odaadás. Ezek nélkül meglehet ugyan az Isten önmagában, de a mi Istenünk csak úgy lehet, ha mi elismerjük és illő módon tiszteljük. Az imádás a legdrágább, mit Istennek fölajánlhatunk s Isten ezt nem is engedi át semmi más lénynek. Azért mutassuk be szivünk e hódolatát is a Szentléleknek, imádjuk, ismerjük el mint a legfőbb jót és ösz- szes javaink forrását, ismerjük be, hogy általa vagyunk, a mik vagyunk s hogy mindent ő tőle várunk. Szegénységünk és elégtelenségünk kárpótlásául ajánljuk föl azt a hódoló dicsőítést, melyet a mennyei seregek zengenek s melyet saját lényének végtelenségében és boldogságában öröktől fogva föltalál. Harmadik következtetésünk oda irányuljon, hogy mindennapi életünkben is gyakoroljunk öntudatos buzgósággal ájtatosságot a Szentlélek tiszteletére. Ezen ájtatosságon többször ismételt gyakorlatokban nyilvánuló hitet és imádást értünk. Miért ne tegyük ezt? A Szentlélek Úristen nem a mi Istenünk? nem épen úgy a mi Istenünk, mint az Atya és
