Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
XXI JEGYZŐI JELENTÉS. «Én legyek nemzetem elsőségei s díszei hirdetője ?» Széchenyi. «Nem fogok én hazám dicsérője soha is lenni, mert az arra nem szorult s egyébaránt magamat oly szoros kapcsolatban vélem hazámmal, hogy annak dicsérete nem látszik előttem helyesbnek, mintha valami rokonomat vagy önszemélyemet magasztalnám» — mondotta a legnagyobb magyar a «Hitel» czímű munkájában. Ugyan hasonló okok miatt nem jő dicséret ajkaimra, midőn Iskolánk újabb egy évi munkásságáról kell beszámolót tartanom. De azt az egyet mégis szeretném bebizonyítani, — az irántunk érdeklődő nagyközönségnek is, elődeinknek is tartozunk azzal a kijelentéssel, — hogy Iskolánk hagyományait sértetlenül megőriztük és sértetlenül származtatjuk át utódainkra. Ezt kell jelentésemben kimutatnom. Évtizedek lelkes szorgalmát látott tisztes hagyományt kaptunk örökségbe elődeinktől : szellemben és intézményekben. Drága örökségünk Iskolánk szelleme, a mely lelket, életet áraszt szét mindenüvé : az élő Isten lelkét és az élő haza- szeretet eszméjét hirdeti; belőlük táplálkozik és általuk él. S mivel ez a két élő eszme a legdrágább kincse az átvett hagyománynak, őszinte lélekkel meg is becsültük őket, tüzűk melegénél kovácsoltuk a magunk művelése egyszerű fegyvereit s egy új szerszám is készült a kezeink között: havi folyóiratot indítottunk «Ébredünk» névvel. Páratlan lelkesedéssel, készséges szellemi, anyagi hozzájárulással fogadta az egész magyar kispapság lapunk ügyét s a magyar püspöki kar és elöljáróink jóakaró buzdítása mellett hamarosan sikerült a nagy kérdést megoldanunk. Folyóiratunk a papnevelő-intézetek köz-