Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizennyolcadik fejezet. A Szentlélek szentsége
118 mind a bérmálás szentségében teljesedik be. A bérmálás tehát a szó szoros értelmében a Szentlélek szentsége. 3. Az eddigiekből három következtetést vonhatunk. Először hálát kell adnunk a Szentiéleknek és szívből örvendenünk azon, hogy e szentségben nekünk is át akarja magát adni. A bérmálás nagykorusít minket a lelki életben. Vele véget ér a nevelés s kezdetét veszi életünk legszebb szaka, a keresztény tettek és harczok kora. Mily végtelenül bölcs és jóságos a Szentlélek, hogy életünk e fontos pontján különös kegyelmekkel vár, melyek a lelki fejlődés befejezését nemcsak jelentik, hanem eszközük is ! Másodszor: Ha magunkat vagy másokat e fontos szentségre elő kell készítenünk, tegyük a legnagyobb gonddal, mert e szentség hatásától sok függ. Hiszen ez mindegyikünknek pünkösdje, mely sohasem tér vissza többé. Az apostolok példája megtanít, hogy imádsággal és égő vágygyal készüljünk e szentség kiváló kegyelmeire. Alkossunk azért magunknak a bérmálásról magasztos fogalmat s járuljunk hozzá világos ismerettel és tiszta szívvel. Harmadszor: Ha a szentséget már felvettük, törekedjünk kegyelmét az életben értékesíteni. A szentség felvétele elmúlt ugyan, de az eltöröl heteden jel és a kötelesség megmarad. A bérmálás szentsége, mint láttuk, Krisztus harczosaivá avat s arra képesít, hogy ne csak magunkért, hanem másokért is éljünk és tegyünk, hogy az általános jólétet előmozdítsuk s különösen az egyház ügyét felkaroljuk. «A ki hisz én bennem, élővíz patakjai folynak majd belőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának»,1 mondja szent János. Nem volna-e hálátlanság, ha földi hazánktól, mely szült és fölnevelt, megtagadnók erőnket és tehetségünket s csak önmagunknak élnénk ? Az egyháznak, lelki hazánknak, végtelenül többet köszönünk. Tőle kaptuk a Szentlelket, ki lelkileg nagykorúakká tett. Legyünk azért férfiak és terjeszszük az Isten országát. Törekedjünk mindig arra, hogy az egyház és a kereszténység ügyeit tettel és tanácscsal előmozdítsuk. Egyet1 Ján. 7, 38. 39.
