Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenhatodik fejezet. A keresztség szentsége
105 Ezen gondolatban rejlik a keresztség egész lényege, minden ebből indul ki s ide vezethető vissza. A születés után az ember, mint az Üdvözítő ugyanazon a helyen megjegyzi, csak «test»,1 csak természeti lény, mely a természetfölötti rend számára holt, még egyáltalán nem is létezik. De e lelki halál nem egyszerű, ártatlan hiánya az életnek. Tartozás, valódi vétek az Isten előtt, t. i. az eredendő bűn, a gonoszság és átok állapota, a sátán igája. Ily körülmények közt lelki újjászületésre van szükség, mely a vétket eltörölje, a sátán uralmát megtörje s belénk igazi életet öntsön. S tényleg ez történik a keresztségben, mely eltörli összes vétkeinket, fölékesít egy fensőbb természettel, ellát képességgel, mely a természetfölötti élethez szükséges, sőt belénk lehelli magát a természetfölötti életet is a megszentelő malasztban. A lelki újjászületésnek adott fogalma megmagyarázza a keresztség egész lényegét. Először is azt, miért használjuk a keresztség látható eleméül a vizet. Hiszen a víz minden életnek termékenyítő forrása. Víz nélkül nincs élet. Minden tőle veszi eredetét, maga az ég és a föld is a vízből jött elő.2 A vízzel való leöntés a szentség szavai szerint nem egyéb, mint mosás, mert a lélek a vétek minden szennyétől megtisztul. A keresztség hatása először a bűnök teljes eltörlése, másodszor az összes büntetések elengedése, harmadszor a megszentelő malaszt közlése az összes természetfölötti erények és adományok kíséretében, negyedszer a keresztségnek eltöröl- hetetlen jele; szóval a szentség szavai után a keresztkútból egészen új, szabad, élő, megszentelt teremtmény lép elő, mely magában rejti a természetfölötti élet csíráit és képességeit s számot tart a legnagyobb dicsőségre, hatalomra és boldogságra, melyben Isten kedves teremtményeit csak részesítheti ; előlép a keresztény, mint Istennek és az egyháznak fia, mint Krisztus testvére és a mennyország örököse ! Maguk az előkészítő szertartások is a keresztség hatásának e kettős jellegére vezethetők vissza. Ott találjuk először az ünnepies ördögűzést. Majd a keresztelendő ellenmond az ördög összes Ján. 3, 6. 2 Móz. I. 1, 2.
