Meschler M.: A Szentlélek Isten. Elmélkedések - 65. évfolyam (SJ) (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1902)
Tizenharmadik fejezet. Az egyház tanítóhivatala
85 az emberek üdvére használja. Ez értelemben is tanítja a Szentlélek az egyházat minden igazságra s folytonos haladás által bebizonyítja jelenlétét. Az elszakadt egyházak egyike sem mutathat föl ekkora haladást. Az eretnekségek nemcsak nem haladtak, hanem következetlenségbe esnek, sőt ellenkezőjét tanítják annak, mit azelőtt tartottak s maguk adják föl álláspontjukat. Haladás csak a katholikus egyház hittudományában van. A hit tovafejlesztésének hatásos eszközét teszik az úgynevezett ájtatosságok, melyeket az egyház elismert és a nyilvános istentiszteletbe fölvett. Ez ájtatosságok anyaga mindig valamely hitigazság. A keresztény jámborság útján az egyház nyilvános életébe mennek át, gyakorlati tisztelet tárgyai lesznek s viszont az üdvösségnek velük összekötött gyümölcseiben részesítik az egyházat. Ez ájtatosságok a Szentlélek művei, ezek szerzése s elterjesztése pedig az egyházzal való folytonos összeköttetésének s reá való befolyásának egyik bizonyítéka. Az ájtatosságok által fejleszti és kifejti a hit ösz- szegét, a mennyiben a hívők figyelmét, szeretetét és tiszteletét időről-időre a hitnek majd ezen, majd azon tárgyára fordítja s így ezeknek üdvös gyümölcseit értékesíti. Tudós emberek az ájtatosságok tárgyát kutatásuk alapjául választják, kiemelik azt a szépséget és mélységet, mely bennök rejlik, kimutatják a többi hitágazattal való összefüggést s elméletileg és gyakorlatilag kiterjesztik a hittudomány birodalmát. Leírhatatlan, mily bőséggel, változatossággal s pompával ruházza föl a Szentlélek az egyházat, mily vonzóvá, kedvessé tudja tenni jámborság-gyakorlatait folyton új ájtatosságokkal s ezáltal a kegyelmek mily özönét hozza keringésbe s küldi az egyházra ! E nagy bőségben mindenki megtalálja, a mire szüksége van s a mi vonzó alakban neki az üdvösség kegyelmét nyújtja. A mondottak először is arra köteleznek, hogy szentegyházunkat s különösen a tanító hivatal hordozóit nagyrabecsül- jük. Mivel a Szentlélek oly bensőleg s lényegileg összefügg velők, őt is illeti a mi tiszteletünk. Ö nemcsak oka, hanem bizonyos értelemben tárgya is e tiszteletnek és nagyrabecsülésnek, mert lényegileg tartozik az egyházhoz és a tanító hivatalhoz.
