Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
43 séget tanúsítottam e világ Istenével szemben úgy, hogy őszintén mondhatom, a körutamon általánosan tapasztalt jóakarat legkevésbbé sem okozott örömet. Minden barátságos szó azok ajkáról, kik az igazság ellen beszéltek, szemrehányásnak tetszett; minden meleg kézszorítás jégként hatott lel- kemre. Úgy éreztem, hogy nyilvánosan meghátráltam az igazság következményeitől, melyekre Isten tanított, hogy megtagadtam Uramat és Üdvözítőmet, a ki magát nekem oly kegyesen kinyilatkoztatta. De áldott legyen az Ő neve ama kegyelemért, mely engem «keserves sírás»-ra indított. Ekkor sebzett lelkiismeretemnek balzsam lett volna, ha Krisztusért szenvedhetek. És hogy szivem nyugtalanságát nyíltan bevall- jam s egyházmegyémet elhagyjam, attól bizonyára már csak egyházmegyém siralmas állapota tartott vissza egyidőre, melynek boldogtalanságban úgy, mint boldogságban hűséget fogadtam. Isten mentsen azonban, hogy mindezen szenvedésemért önmagámon kívül mást is vádoljak. Lehet, hogy mások lelkiismeretük meggyőződését követték, én a magaménak ellenmondottam; ellen olyan okok miatt, melyek a nyugodtan vizsgálódó elme előtt meg nem állhatnak s még kevésbbé az örök Világosság sugarai előtt. Jobban kellett volna ismernem önmagamat, jobban az isteni kegyelem és igazság útját. De talán azzal vigasztalódhatom, hogy mindez mégis Isten irgalmának tanúbizonysága. Bizonyára így kellett előkészülnöm, hogy nagyobb megadással viseljem a súlyos keresztet, mely vállaimra tétetett, örömestebb ürítsem ki a keserű kelyhet, melyet kezembe kaptam. Mert oly benső érzelemmel mondhatom most, a milyet csak katholikus érthet meg: «Az Úr az én világosságom és üdvöm, kitől féljek? Az Úr életem ereje kitől rettegjek?» Sőt mi több, a mit szintén csak katholikus foghat föl, képes vagyok bármit is szenvedni és örömmel, venni, ha az Krisztusért és a mennyországért történik. Végre, kedves testvéreim, még egyet kell mondanom : Okuljatok szenvedéseimen; merítsetek bátorságot lelki örömömből ! Kövessétek az Ő példáját, «ki a keresztet elviselte s a gyalázattal keveset törődött» s most Isten jobbján ül...
