Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)

Előszó - Előszó a második kiadáshoz

15

országot, tagadásba veszi azt is, hogy az ember valóban boldog lehet.

Az állatok boldogok lehetnek a maguk módja szerint, a jelen pillanat élvezetében, mert a jövőbe nem tekintenek és nem gondolkodnak. Ha a hörcsög téli eleségét már nyáron át egybegyűjti : csak látszólag pillant a jövőbe ; a valóságban nem úgy áll a dolog; hisz' már életének első nyarán át is gyűjt, mikor télről még mit sem tud. A gyűjtésre valami határozatlan ösztön űzi, melylyel a Teremtő bölcs gondoskodása fölruházta. Egészen máskép van ez az embernél. Az emberben önkénytelenül is fölmerül a kérdés: mi lesz velem a halál után? Van-e halhatatlan lelkem, mely tovább él, ha már a test elporladott? És ha van ilyen halhatatlan lelkem, vájjon boldogság vagy boldogtalanság lesz-e sorsa az örökkévalóságban ? Ezek a kérdések érdeklik az embert legközelebbről, legnagyobb fontossággal és legáltalánosabban. Ez az a gond, mely «besuhanhat a kulcslyukon át» gazdaghoz, szegényhez, minden rangú és rendű emberhez egyaránt; ez az, a mely nyugtalanít, maradjon bár távol a «Szükség», «ínség» és a «Vétek».

Míg a lélek örök sorsára vonatkozó e kérdések megnyugtató megoldást nem nyernek, «elégületlenség gyötri» az embert.

Már Cicero, ha nem csalódom, "De senectute» czímű iratában, iparkodott magát, bár hamis okoskodással, e gond felől megnyugtatni. Úgy vélekedett, hogy a haláltól nincs mit tartani. Mert — úgymond — vagy teljesen megszűnöm a halál után, vagy boldogság jut osztályrészemül. De a jó Cicero szem elől tévesztette, hogy még egy harmadik eshetőség is van, t. i. örökös boldogtalanság a halál után. Ha csak erővel nem húny szemet valaki e harmadik lehetőség előtt, az itt e földön sohasem fog zavartalan boldogságot élvezni, a míg meg nem bizonyosodik arról, hogy e harmadik lehetőség rá nézve — föltéve, hogy jóakaratú — be nem következik és hogy az örök boldogság elnyerése egészen tőle függ.

Még senkinek sem sikerült bebizonyítani, hogy a halál után nincs örök boldogtalanság, nincs örök pokol. Ellenkező-