Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
11 ződik drámája a mennyországban, még pedig azt kell mondanom, katholikus mennyországban. A dráma tudniillik a következőképen fejük tovább : Mephistopheles a pokol többi szellemével harcot indít Faust leikéért az angyalok égből leszállód kara ellen. Az angyalok győztek és Faust lelkét a fényes mennyországba vitték — persze a nélkül, hogy Faust megtéréséről és bánatáról, miként azt a katholikus fölfogás megkívánná, csak egy szóval is említés történt volna. A mennyországban Pater extaticus-szal, Pater profun- dus-szal és Pater Seraphicus-szal találkozunk. Az utóbbi így szól : «Szálljatok fensőbb körökbe Nőve titkon még tovább, Mert erőt tisztán, s örökre Isten jelenléte ád. Szellemeknek szolgál tápul S leng a tiszta légben ez — Örök szerelem nyilvánul Benne, s üdvvé fejledez.» Az ifjabb angyalok diadalmi éneket zengenek Faust megmentéséről : «Ama rózsák, szent szerelmes, Töredelmes nők kezében Segítettek győzelemhez, Nagy művünk végezni szépen, S megvennünk e lélekkincset. Mikor kezünk rózsát hintett, Megfutott a pokol népe S szokott gyötrelem helyébe’ Szerelmi kínt érez egyszer. Sőt a vén fő-sátánmester Égő kíntól áthevűlt. Ujjongjátok ! Sikerült !» Majd Doctor Marianus a Boldogságos Szűz közeledését jelzi. így szól : «Itt tág a szem határ S főnkéit a lélek.
