Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
XXX említjük a nagytek. Egyetemi Tanács 200, és nagys. Berger Ev. János, hittudományi dékán úr 100 koronás ajándékát, mely kitüntetésekért ez úton is hálás köszönetünket tolmácsoljuk. A föntebbiek szerint tehát, a rendes dolgozatokat és pálya- műveket összevéve, 46 dolgozat felelt meg minden tekintetben a kritika követelményeinek. Ezek közt, mint különösen sikerűiteket, a következőket említjük : A boldogságról, Proszkomidia, Álmodott költészet, fájdalmas valóság, A katliollcizmus hazánk múltjában, Wellhausen törvény elmélete, A magyar egyház emlékünnepén, Gondolatok a XIX. és XX. század mesgyéjén, A jubileumi év, Kiszakított lapok a szabadság- harc történetéből, Isten léte és a materiálizmus, A keresztény műépítészet története, Pázmány Péter a magvar egyházi szónoklat terén stb. A költemények közül a Sión szava és Tavaszi ábránd címűeket emeljük ki. De mint különösen sikerültet: Az emberi lélek szellemisége és testhezkötöttsége czímű bölcsészeti értekezést említjük, melyet jelen évi kiadványunkban is bátrak vagyunk érdeklődőinknek bemutatni. Ezekben van szerencsénk röviden irodalmi működésünkről beszámolni, melyről jelenleg ki is állítjuk a bizonyítványt. Ez évi kiadványunkat értjük, munkálataink hatvanharmadik évfolyamát, melyben a híres konvertita Hammerstein Das Glück katholisch zu sein című művét bocsátjuk a nyilvánosság elé magyar fordításban ; s egyúttal eredeti költői és prózai dolgozatainkból is bemutatunk néhányat m. t. érdeklődőinknek. Igaz ugyan, hogy itt egy kis furcsaság is van : mert magunk írjuk meg a bizonyítványt s a közönség bírálja. De reméljük, hogy ha nemeslelkű pártfogóink dicséretére nem is, jóakarató elnézésére azonban számíthatunk, mert érezzük, hogy a mennyire erőnk és időnk engedte, lelkesedéssel s szorgalommal igyekeztünk kamatoztatni a ránk bízott tőkét s mert tudjuk, hogy a lelkes szivek alkotását nem nézik a szigorúan boncoló kritika szemével. A mi munkálkodásunk másik részét, szónoklati önképzésünket illeti, arról önérzetes bátorsággal elmondhatjuk, hogy nem maradtunk hűtlenek a múlt hagyományához s nagy léptekkel haladtunk előre a megkezdett úton. A kis szakosztály
