Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
224 lemünk ama tehetségét, hogy minden reánk nézve megismer- hetőt (Istenen kívül) szembeszökő közvetetlenséggel értsünk, hanem úgy, hogy jelen életünkben bármi ismeretre csak oly önismeret révén törekedhetünk, melylyel testünket-lelkünket szükséges egységben fogjuk föl. E mozzanatban tehát a törekvést veszszük fontolóra. A míg az emberi lélek a szervezethez van kötve, mindaddig a testtel való egyesülés módja szerint mennek végre összes törekvései. Világos, hogy ez gátolja a szellemet abban, hogy jelen életmódjában a szellemekről egyenes tudomást szerezzen, mivel ismerő tehetségének összes törekvése közvetlenül az érzéki képekre irányulván, minden tudását az érzékiekről szerzett tudásának közvetítésével nyeri; s viszont, ha a szervezettel való egyesülése megszűnik, értelmi törekvése mindenféle egyedi tárgyra közvetlenül szabadon irányulhat s akkép gondolkozhatik. Ha a lélek szeretne is a testből kiszakadni (pl. öngyilkosságnál), ez a törekvése sem lehet a test bizonyos közvetítése nélkül. A szervezettel való egyesülés e szerint a lélek törekvésmódját is meghatározza, leköti. Öntudatunk tanúsága szerint ugyanis (a mint jóval föntebb láttuk), az emberi szellem és lélek szükségszerűen vannak egyesülve; ebből azonban önként következik, hogy a lélek ismerő tehetségének összes természetes törekvése is közvetlenül ezen egyesülésre irányul s csak közvetve a szellemiekre. Az önismeret ugyanis minden más tudás közvetítője; azért lehetetlen az értelmes természetnek ismeretre törekednie a nélkül, hogy a megfelelő közvetítő ismeretre ne törekedjék. Ámde az önismeret olyan, a minő a létmód ; ha tehát az értelmes lélek szükségszerűi eg egyesül a testtel, lehetetlen természete szerint máskép törekednie önismeretre, mint a hogy a szervezettel szük- ségszerűleg egyesül. S így az emberi lélek mostan csak a test közvetítésével szerzett önismeretre s ezen önismeret révén szerzett egyéb tudásra törekedhetik. A törekvés olyan, a minő az ismeret; de semmit se ismerünk érzéki kép közvetítése nélkül, tehát nem is törekedhetünk más ismeretre. így jelen létmódunkban a törekvéstől se származhatik bennünk az értésnek fensőbb módja, nincs tehát bennünk oly tehetség,
