Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
XI áll, hogy egyháznak és hazának egygyé kell forrniok a szivekben. Bár teljesülne e remény, melynek oly sok akadály állja útját, hogy a felvidék népe, melyet a vallás egymástól úgy is elválaszt, legalább nyelvben lenne ugyanaz : odaadó gyermeke szeretett hazánknak. * * * Mikor a fölszentelt főpásztor Qömör határait átlépte, így szólt az üdvözlő küldöttséghez: «Legfőbb törekvésem leend, hogy e népet boldogítsam!» S mikor e sorokat írom, könyek tolulnak szemeimbe, a megindultság és hála könyei. Mert mikor a szeretetet látjuk, melylyel alattvalói körülveszik s a nemes törekvéseket, melyeket a nép jólétének s boldogságának előmozdítására fordít, lehetetlen, hogy hálára ne gondoljunk s velünk mindazok, kiket jó szive magával ragadott, mert a jótett nem kér oszlopokat, hol nevét följegyezze, erősebb az emlék, melyet a hála a szív oltárán emel. Feléd szállnak tehát gondolataink, kegyes Atyánk ! fogadd szívesen gyermekeid hódolatát. Ne tekintsd igénytelen voltunkat, mely hozzád mert emelkedni, hanem szivünkre vess egy pillantást s nézd a bizalmat, melylyel bebocsátásért esde- kelünk. Vedd kegyesen évi munkálkodásunk szerény zsengéjét, légy pártfogója működésünknek, hogy föladatunknak a jövőben is megfelelhessünk. Nem a föltünés vágya adja kezünkbe a tollat, hanem az a nemes cél, hogy egyházunk s hazánk javát munkálhassuk, mire Iskolánkban fölesküdtünk. S ha szabad még valamit kérnüirk, juttass nekünk is egy kis részt szeretetedből, hogy ezzel erősítve, újult erővel haladhassunk kitűzött célunk felé ! Lóska Béla.
