Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Első könyv. 1792-1832
30 ségnek bélyegét, hogy a legkiváltságosabb katholikusok szellemére emlékeztet. Reggeli imáját ezzel a kéréssel végzi a költő : «Uram, készíts el bennünket gyöngéd szeretetben az ég tökéletes nyugalmára; segíts bennünket ma és mindennap, hogy hozzád intézett imáinknak megfelelően éljünk.» Ha leszállt az est, új dalba önti ki érzelmeit: «Lelkem napja! édes Üdvözítőm, nincsen éj, ha Te közel vagy hozzám : óh add, hogy semmi földi felhő ne rejtsen el Téged szolgád szemei elől. Mikor a jótékony álom édes harmatja száll szelíden fáradt szempilláimra, ez legyen utolsó gondolatom : mily édes örökre megnyugodni Üdvözítőm szivén ! Maradj velem hajnaltól alkonyatig, mert nélküled nem élhetek; ne hagyj el, ha az éj közéig, mert nélküled nem merek meghalni.» ő. A teljesen bibliai színezetű, Christian Year a szentiratok bő ismeretéről tanúskodik. Különösen Krisztusnak — a mint azt a jámbor szerző ragyogó tolla megrajzolja — isteni alakja űj szépségben, új dicsfényben tűnik szemeinkbe. Jézus Krisztus Keble ihletének állandó tárgya. Szünet nélkül róla, szeretetéről, jóságáról, irgalmáról, könyeiről, szenvedéseiről beszél. Elragadtatással, szive mélyéből szól róla. Az egész könyvön elömlő mélabús hangulat betetőzi annak módfelett való érdekességét. A költő bánata mindig valami bájoló, valami megható. Hisz mindnyájan sírtunk, mert Ádámnak szomorú fiai vagyunk. Vagy ki tölti életét sóhaj és fájdalom nélkül ? A lángész ihletett beszédje meghat bennünket; hisz oly érzékeny, oly finom húrokat rezget meg bennünk! A mint mondottuk, az év minden vasárnapjának, minden nagyobb ünnepnek, legyen az Jézus Krisztus, a szent Szűz vagy a szentek ünnepe, meg van a maga költeménye. A szerző több szentséget, néhány szertartást is megénekelt, ú. m. a kereszt- ség, az áldozás, a bérmálás, a házasság, a temetés szertartásait.