Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Első könyv. 1792-1832

28

által bilincsbe engednék magukat veretni s azért kisiklanak a szó igája alól, hogy egyenesen a szívbe hatoljanak s bele vésődjenek.

Nem bájolóbb, nem csábítóbb-e a szépség, ha félig födve van s bájainak felét csak sejteti ? Keble gondolatai is olykor az őket részben elrejtő könnyű felhőkbe burkolva csak szebbeknek tűnnek föl. A lélek megragadja, leleplezi, sajátjává teszi azokat. Annál kedvesebbek, annál vonzóbbak lesznek szemében, minél inkább behatolt igazságukba. Nincs itt semmi homály, mely mindig hiba, mert fárasztja a lelket a nélkül, hogy a szívet érintené. KEBLE-nek jelzett sajátossága csak növeli vonzó erejét. Mialatt a gondolat teljes gazdagságában kifejlik, varázsa növekszik; így sokkal szebbnek látszik, mintha első tekintetre egész fényével tűnnék szemünkbe.

E könyv mélysége és emelkedettsége mellett is oly egyszerű, oly természetes, hogy mindenki, még a kevésbbé tanultak számára is élvezhető. Keble szelíd és szeretetreméltó szíve, egyenes és rokonszenves lelke mindig kiérzik alkotásaiból. Ha szívünkkel beszélünk, a szivek mindig megértenek bennünket. Az egyszerű emberek nem tudnak behatolni a magas gondolatokba, nem értik a tudós és elvont okoskodásokat; de beszéljünk csak szívünk által hozzájok, s értelmük készséggel és könnyen megnyílik. Mert oly húrt pendítettünk meg, mely az egész emberiség közös tulajdona. A KEBLE-féle gyűjtemény közkézen forog Angolországban és közszeretetnek örvend mindenütt. A szegények és kevésbbé műveltek naponkint olvassák s tiszta erkölcstanában és kedves gyöngédségében mindig új vigasztalást találnak. A tanultabbak nem tudnak belefáradni tanulmányozásába, vonzatva üde és folyton emelkedő szépségei által. Ha e költeményekben nagybecsű a tartalom, nem kevésbbé az a forma is. Hallásuk behizelgőleg és gyönyörköd- tetőleg hat a fülre; nincsenek itt döczögős versek, melyek - noha talán némi szépséget rejtenek magukban — a jóízlést és jóhangzatot sértenék. Képekben bővelkedik, de ezek igazak, természetesek, plasztikusak.

A ritmus egyöntetű és zengzetes; a rím gazdag és természetes. Nem látszik meg rajta az erőlködés, keresettség, mi