Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Első könyv. 1792-1832

MÁSODIK FEJEZET.

1. A Francziaországra nézve oly szerencsétlen és borzalmas Win. század vége az áldás korszaka lett Nagy-Britanniára.

1792-ben és 1793-ban vagy 800 franczia pap, néhány püspök, 600 szerzetes, elhagyva hazájukat, mely öngyermekeit falta fel, menedéket ment keresni Angolországba. Bár Angolországban tizenegy évvel azelőtt, 1780-ban fegyveres csapatok le a pápasággal kiáltások között kirabolták, feldúlták, felgyújtották a katholikus templomokat és néhány katholikus érzelműnek gyanúsított nemesnek házait, most ennyi erényes ember kivonulásának láttára, kik odahagyták megszentségtelenített szentélyeiket, mint egykor az angyalok a romlásra kárhoztatott jeruzsálemi templomot, a közvélemény megilletődött szomszédainknál. Hirtelen megváltozva, a nemzet kitárta karjait e pápisták előtt. Látni lehetett, mint siet az anglikán papság a katholikus papok segítségére, sőt breváriumokat, külön bibliákat nyomat használatukra. A köz- és magánszeretet öt millió frankot tudott előteremteni, hogy gyámolítsa szegénységüket. Hitvallóink szétoszlottak a különböző grófságokba. Némelyek nevelőkül szegődtek a gazdagabb családokhoz, mások iskolákat nyitottak, ismét mások missio-állomásokat alapítottak. Harmincz ilyen missio-állomás volt csak magában a londoni kerületben, mely akkor a mai Westminster és Southwark egyházmegyéket is magában foglalta. A legfontosabbak Chelsea-, Kensington- és Hammersmithben voltak. A nagymise általánossá lett London kápolnáiban. Az angol és ír papok fölhasználták ez idegenek nyújtotta segítséget, hogy minél tevékenyebben foglalkozzanak