Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
XLVIII Mily csend honol a nagyváros utczáin, mily szorongás fogta el a sziveket! Éhezett, szomjazott mindenki testileg, lelkileg. Miután meglátogattuk, vigasztaltuk a kedves sebesülteket a katonai kórházakban, eltemettük az öregeket és kis gyermekeket, kik tömegesen haltak el, nem volt-e szabad megnyugodnunk egy ránk oly nagy vonzóerővel biró tanulmány mellett, hogy elfelejtsük az éjek és napok kínzó hosszúságát? A békével visszatért sokoldalú hivatalom emésztő munkája is. Mint év év után, úgy jő a munka is munka után ! vége akkor a szabad időnek, vége a szép álmoknak, búcsút kell mondanunk könyveinknek. Hogy magánügyeinkkel is foglalkozhassunk, betegség által szükségessé vált nyugalomnak kellett közbejönnie. Imádandó isteni Gondviselés ! Meg akartad jutalmazni hosszú megpróbáltatásunkat. A betegség nyugalmasabb óráiban újra megtaláltuk irományainkat, toliunkat. Időközben Angolországban a Rómához közeledő mozgalom folytatódott. Új események fejlődtek ki. Ma, a jelen század alkonyán, hőseik már mind nyugalomra tértek. Nevük már a történelemé ; magán irataik nagy része a nyilvánosság birtokába ment át. Mindmegannyi kincs, mikkel a jelen kötet gazdagodott. Pro semita fed viam, mondhatjuk mi is a latin meseíróval. Az előbbi mű így annyira átalakult, hogy új czímet is vett föl, hogy a tartalomnak megfeleljen. De elmondhatjuk, hogy a régiből megmaradt mások meggyőződésének tisztelete, azon mesterek iránt való kegyelet, kik az emberiség díszeivé váltak, a méltatás szabadsága mellett, a részrehajlatlanság, mi a történetírónak kötelessége. És most, kedves lapok, hosszú elmélkedések gyümölcsei, indúljatok útnak, repüljetek szét! Tanítsatok, szolgáljatok épülésül, hirdessétek az evangéliumot ! Auriac (Basses-Pyrénées) 1896. márcz. 17-én, szent Patrik, Irhon apostolának ünnepén.