Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Ötödik könyv. 1860-1896

447 a keleti és nyugati egyház egyesülésének. Voltak ott protes­tánsok, anglikánok, ó-katholikusok; jelen volt Lyddon kanonok is, meg a ehesten dékán, a ki ott visszavonta az Oltáriszentség- ről az előző évben hirdetett tanát; ott volt Lycurgus, scyrai érsek, a görög egyház képviseletében ; ott volt végre egy Overbeck fantaszta, görög pópa, a ki utóbb ultramontán, majd lutheránus, végül anglikán lett* Az elnök, a kinek egykor igen tekintélyes neve kölcsö­nözte egyedül a gyűlésnek azt a csekély fényt, mely körül­vette, — ő a pápai csalhatatlanság ellensége, egy cseppet sem habozott azt a kiváltságot tulajdonítani magának, melyet a római pápától megtagadott. A keleti egyháznak — a konstantinápolyi és flórenczi zsi­nat határozatai ellenére — megengedte a Filioque procedit** * Lásd a Church Review 1864. aug. 24. köv. ** 1274. Szent Péter és Pál napján — mondja Hefele * — «a pápa misét mondott a székesegyházban az összes bíborosok és prelátusok jelenlétében ; a leczkét és evangéliumot görögül énekelték, és pedig az evangéliumot egy görög szerpap, saját egyházának ruháiba öltözve. A szentbeszédet szent Bonaventura mondotta. Miután latinul elénekelték a Qredót, utána ugyanazt görögül zengették el. A pátriárka, a calabriai görög érsekek (kik az egy­házzal a bari-i zsinat óta voltak egyesülve) és két pápai penitencziárius, kik­nek egyike domonkosrendű, a másika minorita volt. A «Filioque»-t három­szor énekelték. A császár másod-követe, a niceai érsek, ebben a pillanatban, mintha nem énekelt volna. Aztán a görögök, t. i. a pátriárka, az érsekek és a kanczellár, néhány darabot énekeltek a pápa tiszteletére, a ki bevégezte a misét». Az összgyűlésben fölolvasták a leveleket, melyeket ezek az egyház- nagyok hoztak. A császár ismételte bennük a hitvallást, melyet Rómából előírtak számára. Mit is mondtak ott a Szentiélekre vonatkozólag ? A követ­kező szavakat : «Credimus et Spiritum Sanctum, plenum et perfectum verumque Deum, 'ex Patre Filioque procedentem, coaequalem et substan­tialem, et coomnipotentem et coaeternum per omnia Patri et Filio». Majd a kanczellár a császár nevében is tőle nyert fölhatalmazása folytán, ünne­pélyesen megtagadta a szakadást és elismerte a római egyház elsőségét. Azután a Credo-1 énekelték latinul és görögül, a «qui ex Patre Filioque» szavakat kétszer ismételve. 1275. január 16-án Konstantinápolyban a görög egyesült egyház elfogadta és helybenhagyta a lyoni szabványokat. A pápát az apostoli egyház főpapjává, fejévé kiáltották ki, s nevét azonnal a dypti- chákra írták. Azonban egy-két év múlva a byzanczi császárságban, mely a * A zsinatok története, francziára ford. Delarc. IX. kötet 20. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents