Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Ötödik könyv. 1860-1896

HARMADIK FEJEZET.

1. Az a tény, hogy egy közönséges világi törvényszéket, melyet egyházi ügyek intézésére állítottak föl, föléje rendeltek Anglia primás-érseke joghatóságának, csakhamar szüksegkép növelte azt a zűrzavart, mely jellemzi ezen egyházat. A vallási gyűlölség mindenkor és mindenütt gyors, heves, makacs volt. Angolországban pláne oly kevéssé mérsékelten lépett föl, mint sehol másutt. Az árulkodás, besúgás, rágalom, boszú, most könnyebbé téve, szabad útat nyert. Penzance lord, a ki a törvényszék elnöke lett, immáron azt se tudta, kire hallgasson.

A szent-albáni egyház ritualizmusa ellen támasztott áramlat napról-napra hatalmasabb méreteket öltött. A hány intést kapott Mackonochie,annyi fortélyt eszelt ki, hogy kivonja magát az elmarasztaló ítéletek alól. De midőn temploma mellékhajójában gyóntatószékeket állított föl s azokat függönyökkel látta el, hogy a bűnbánót eltakarják a többiek elől, ez a tette új vihart kavart föl. Súlyosabbnál súlyosabb vádak tornyosultak a plébános feje fölé, a ki ezek után már nem törődött a köteles tisztelettel, sem az egyház szokásai, sem a különböző ítélőszékek rendeletéi iránt. A Mackonochiehez ragaszkodó lelkészek újból tiltakozást nyújtottak be Jackson londoni püspökhöz és Tait canterbury-i érsekhez. Mind hasztalan. Penzance lord három évi fölfüggesztésre ítélte Mackonochiet. A püspök a szent-albáni plébánia ideiglenes vezetésével titkárát, Sinclairt bízta meg. Ez épen egy vasárnap jelent meg, midőn Mackonochie a sekrestyében az isteni-szolgálathoz készült. A plébános tiltakozott ez egyházilag törvénytelen fölhatalmazás ellen s főn-