Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Ötödik könyv. 1860-1896

440

tartott általános választások meg Gladstonetől szabadították meg, a ki az alsóházban kisebbségben maradt. A tér szabaddá lett előtte. A canterbury-i érsek kénye-kedvére tehette tönkre a ritualizmust, az oxfordi mozgalom e nevetséges szülöttjét, melynek nagynehezen sikerült a maga részére megnyerni a munkásosztály egy részét és néhány magasabb rangút is, a kiknek a római szertartások ilyetén utánzása rendkívül tétszett.

1874-ben Tait a ritualisták ellen a Public Worship Act- tal felelt, melyet — parlamenti fogások és ügyesség segélyével — sikerült mindkét házzal" elfogadtatnia. Eme törvény értelmében minden egyházmegyében egy tanácsot kellett választani, melynek elnöke a püspök volt s melyet a klérus és a templom-gondnokok választotta két egyházi és öt világi tag alkotott. Minden panaszt, melyet az isteni-szolgálat szabálytalansága ellen emeltek, e magas zsűri elé kellett vinni. Ha az elfogadta, akkor a panasz a püspök elé került, a ki döntött az eset fölött. A püspöki végzéstől az érsekhez lehetett fölebbezni, a ki mint legfölsőbb fórum ítélkezett.

Egyszóval, ez utóbbinak titkos bírósága lett a legfölsőbb fórum. De ez a főtörvényszék, Shaftesbury és Cairns lordok sürgetésére módosult, átalakult. A Fórum domestikumot laikus bíróval helyettesítették, a kit a canterbury-i és yorki érsek neveztek ki. Ez az ítélőszék föl volt hatalmazva arra, hogy az egyházmegyei tanács közvetítése nélkül elfogadhatja a panaszokat, azon esetben, ha ama panaszok három lelkész pecsétjével voltak ellátva.

Hiába küzdött e javaslat ellen a Házban Gladstone, Disraeli és vele a törvény, az diadalmaskodott az egész vonalon.

Ezen csatározások alatt a szent-albáni lelkészt újból elítélték és fölfüggesztették. Hívei közül ötszázan összegyűltek a Lambeth-palotában, hogy tiltakozzanak ezen eljárás ellen, mely őket megfosztotta lelkészüktől. Azzal védekeztek, hogy ők ez alatt az egész idő alatt nem áldoztak. Az érsek azt felelte, «hogy a plébánost azért nevezték ki, hogy az ország törvényeinek engedelmeskedjék, nem pedig a saját szeszélyeinek; hogy jogtalanul tagadta meg tőlük az áldoztatást; de hogy ha ők nem akarnak máskép áldozni, mint oly pap kezeiből, a ki