Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Negyedik könyv. 1846-1868

347

Úgy látszott, hogy ez utóbbi szavak Clarendont igen kellemesen lepték meg.

Midőn Spencer távozni készült, még ezeket mondá: «Mylord, beszélgetésünk kezdete óta gyakran hivatkoztam Excellencziádra, mint a ki teljesen helyesli eljárásomat». — «Mit akar ezzel mondani?» kérdé Clarendon. — «Nemde, mondtam már Önnek — válaszolá Spencer — hogy vallásunk terjedésének érdekében kész volnék legutolsó csepp véremet is kiontani?» — «Igaz! valóban emlékszem rá!» — «Nos, tehát azt akarom, hogy Ön, tekintettel arra, a mire törekszem, helyeselje eljárásomat.» — «Oh ! — feleié Clarendon — értem már. Ha mindenki úgy cselekednék, mint Ön, soha sem volna okunk panaszra.»

9. Ignácz atya lord Palmerston véleményét akarta még kikérni. Az által, hogy a kérdéses ügyet ezen kiváló államférfiak elé terjesztette, már mintegy polgárjogot szerzett számára az országban. Ha ez a békés liga oly színben tűnnék föl a királyné minisztereinek szemében, mint közvetlenül az állam vallása ellen szőtt összeesküvés, nem volna-e kötelességük azt csirájában elfojtani ? S hogy ellenkezőleg megtűrték, sőt kedvezően nyilatkoztak róla, nem épen annyit jelentett-e ez, mint olyannak ismerni azt el, mely az országnak javára szolgál, mint pártfogolni a közvélemény előtt addig is, míg megnagyobbodva, megerősödve maga nem követeli magának - még pedig jogosan — az állam pártfogását?

Spencer György igen jó viszonyban volt Palmerstonnal 1822 táján ; a mióta azonban a papi pályára lépett, megszakadt a jó viszony közöttük. Előadta neki ügyét, mint ezt Russell Jánosnál és lord Clarendonnál tévé. Palmerston körülbelül e szavakkal válaszolt neki : «Miután Ön tudni óhajtja, mint vélekedem én az Ön terveiről, ki kell jelentenem, hogy korántsem osztom nézetét, mintha az ország megtérését, ha magát Rómának aláveti, szerencsés eredménynek lehetne mondani. Nem akarom a dolgot oly fenséges és magasztos szempontból tekinteni, mint a minőre Ön helyezkedett; engem, úgy gondolkozásomban, mint beszédemben politikai, nem pedig vallási érdekek vezérelnek. Ha tehát mint politikus megfontolom,