Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
343 még szembetűnőbbé tette két kis silány képmetszet, a melyeket az idő már egészen megsárgított. Ha valami látogató érkezik London nagyvilági utezáiról, a várakozás ezen rideg teremben jótékony előkészület azon szinte természetfeletti beszélgetéshez, melynek kedvéért oda megy. Ez a tulajdonképeni templom előcsarnoka, hová Faber az ily lelkeket vezetni szerette. A «Mindent Jézusért» szerzője 10 éven keresztül hallgatóságához s az egész kereszténységhez mindig a jámborság és isteni szeretet hangján szólt, mi által önmagának és házának tiszteletet, hírnevet szerzett. Lázas, gyönge testében vulkanikus lelket hordozott, a mely lélek termékenységének, kimeríthetetlen lávájának csak a halál vetett véget. Mindent Jézusért ; Teremtő és teremtmény ; A drágalátos vér; Bethlehem; Az Oltáriszentség; A kereszt töve; Lelki konjerencziák egymásután kerültek ki ragyogó, könnyed tollából, s minden nyelvre lefordították azokat. A katholikus világot meglepte, de egyszersmind vigasztalóig hatott rá, midőn érezte, hogy Londonból jön számára a világosság, az igazi jámborság meleg, izzó és rezgő világossága. Wiseman, midőn egy ízben a rendházban szent Fülöpről dicsbeszédet mondott, Newman missziójának méltatása után Faberéről a következőleg szólott : «Az egyik megmutatta nekünk a tudás legkülönbözőbb segédeszközeit, megmutatta, mily életereje van az alaposan kiművelt szellemnek, megmutatta az érvelés hatalmát, a nyelv kellemét; a módot, hogyan kell a nehéz dolgokat értelmünkkel apránként felfogni, s a nem katho- likusok makacs előítéleteit visszautasítani. A másik az ájtatosság illatos virágait ápolta gyermekeiben. Magasztos gondolataiban s lelkesítő beszédeiben megtanította őket, hogy meg tudják becsülni azt a táplálékot, melyet a szeretet készített felüdítésükre».* Szalézi szent Ferencz szellemének és buzgalmának e kiváló örököse 49 éves korában halt meg, miután 10 év alatt fennebb elsorolt műveit befejezte, melyeknek szelleme vigasztalásul és erősségül szolgált Faber kialvó lelkének a lassú, de mindinkább közeledő halál órájában.** Life, id. 363. 1. Life, 437. 1.
