Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
341 érdekében vállalt kötelességeihez, melyeket soha el nem hagyott, sem föl nem függesztett.» 6. Legnagyobb örömére szolgált azon rendkívüli elő- haladás, melyet a bromptoni oratoriánusok Londonban tettek. Említettük már, hogy ő, mint az oratoriánusok tartományi főnöke, miután Londonban rendházat alapított, fölszabadította az anya-rendház fen hatóságától, hogy nerei sz. Fülöp szellemében járjon el, kinek az az óhaja, hogy a különböző rendházak egymástól függetlenek legyenek. Igazi derék emberekből állott ez a rendház, kiknek nagy része Newman szellemi gyermekei közül való volt. A rendtársak Faber Vilmos atyát, az addigi ideiglenes főnököt választották meg az új ház fejévé. A nantesi edictum visszavonása következtében kivándorolt család sarjadéka, Faber Frigyes Vilmos pap hetedik gyermeke volt, s 13 évvel volt fiatalabb Newmannél. Midőn az oxfordi Balliol kollégiumba került, szent-Mária lelkésze hírnevének tetőpontján állott. Kálvin régi tanának ez ifjú örököse egész természetesen azon véleményen volt, hogy a hírneves tudós «téves irányt követ s hogy misztikus természetének áldozata.» Mire nem képes az ifjúság? ! Az idő és a tanúl- mányok azonban csakhamar megváltoztatták ítéletét. Belépett az anglikán egyházba, szerzetessé lett, s később, habár többször visszautasította, végül mégis elfogadta a Huntingdonshirben levő eltoni plébániát, jóllehet nem nagyon szívesen. Érezte magában a költői tehetséget, s képtelennek hitte magát arra, hogy a költészettel fölhagyjon, sőt még az abban való önmérséklet is nehéznek tűnt föl előtte. Másrészről össze lehetett-e egyeztetni ezen hajlamával a lelkipásztorkodással járó kötelmeket? Keble biztatta, hogy csak maradjon a költészetnél, hisz' ez vele született tehetsége. Midőn Wordsworthtal közölte szándékát, hogy ezt a plébániát elfogadja, ez azt felelte: «Helyesen cselekszik, de Anglia egy költőt veszt el Önben.» — «Imádkozzál értem — írja egyik barátjának, — hogy ha majd befészkeltem magam ebbe a faluba, legyen erőm apostoli életet élni.»* Engedettt tehát Pusey ama J. E. Bowden : Life and Letters of Faber, 142. old.
