Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
332 Lockhart atya, kinek megtérése ellen egykor oly hevesen kikelt, volt útitársa, midőn 1853-ban Rómába utazott. Az örök városban Manning befejezte tanulmányait; pappá is szenteltetett; több templomban kiváló sikerrel szónokolt. Hallgatói között mindig nagy számmal voltak különféle felekezetű angolok. Azt hitték, hogy a katholikus szónokban még mindig a híres chichesteri főesperesre találnak. Londonba visszatérve, néhány évig a westminsteri városrész egyik szegényes kápolnájában apostolkodott a kisdedek és bűnösök érdekében ép oly buzgalommal, mint a minővel már Lavingtonben is fölkeltette az emberek csodálatát. Nem tartozik tárgyunkhoz részletesen leírni azt a tevékenységet, melyet a katholiczizmusra való áttérések érdekében minden oldalról kifejtettek. Különösen az előkelő körökben volt nagy a hajlandóság a római eszmék iránt. Manninggel egyidejűleg a római egyházba tértek lord Fielding, lord Campden, Weld báró, Simon és Howard, mindkettő parlamenti tag; Hamilton és Monteith herczegnők stb... . Hogy mily befolyással volt ez a mozgalom a külföldre, az amerikai Egyesült-Államokra, bizonyítja az, hogy ezen időben maga íves dr., Nord Caroline anglikán püspöke is elhagyta nyáját és hitét, hogy római katholikussá legyen.* * Purcell, Dublin Review, 1892. jan. 434. 1.
