Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
325 vel, a mely még azon időből veszi eredetét, a mikor ez az ország római katholikus volt. Mindazonáltal megvallom, hogy félelmem még nagyobb mint méltatlankodásom. Ha bebizonyítaná valaki, hogy a pápa ügyvezetői és szolgálattevői nem követtek el sérelmet országunk törvényei ellen, akkor elismerem, hogy jogtalanul tiltakoztunk beavatkozásaik ellen. Sokkal régibb idő óta él Angolországban szabadon a protestantizmus, mint hogy bármely vállalat, mely szellemünket és lelkiismeretünket békóba verni szándékoznék, sikert remélhetne. Nem, nincs idegen fejedelem, még protestáns sem, ki erőt vehetne oly nemzeten, a mely régóta és oly nemesen védte úgy polgári mint politikai vagy vallási szabadságát. De annyit mondhatok, hogy a törvénykönyv alkalmazását nem fogjuk elmulasztani; hogy élni fogunk jogunkkal; hogy kellő rendszabályokkal útját álljuk ez új hatalombitorlásnak. Azonban látok én egy más veszélyt, a mely jobban nyugtalanít engem, mint az idegen fejedelem támadása. Sokan a mi egyházunk papjai közül, a kik aláírták a 39 czikkelyt, a kik világosan elismerték a királynő felségjogait, mint a tapasztalás bizonyítja, a legbuzgóbbak voltak abban, hogy lépésről-lépésre egészen az örvény szélére vezessék nyájukat. A szentek tiszteletét, az egyház csalhatatlanságát, a keresztvetés babonás szokását, azt a lithurgiai mormolást, a mely már-már kiforgatja alakjából a nyelvet, a melyen íratott, a fülgyónást, a bűnbánatot és föloldozást: mind e dolgokat az angol papság elfogadásra méltóknak prédikálja. És napjainkban a londoni püspöknek a világ szemeláttára püspöki hatalmának szigorával kell fellépnie, hogy távol tartsa egyházmegyéje papságától ez újítókat. Mi az a veszély, hogy idegen fejedelem kezébe esünk, kinek hatalma nem valami nagy, azon rendkívüli veszélyhez képest, a melylyel az angol egyház méltatlan fiai fenyegetnek ? Kevés a reményem, hogy ezen újítások terjesztői és pártolói felhagynak álnok üzelmeikkel. De bizalommal számítok az angol népre; nem vesztem el sem kedvemet, sem reményemet addig, míg a reformáczió dicső fejeit és halhatatlan vértanúit
