Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Negyedik könyv. 1846-1868

NEGYEDIK FEJEZET.

1. Newman, miután szelleme és lelke megtalálta a békét, néhány napra még Littlemore-ba ment. Itt megerősíté magát a hitben amaz erények gyakorlása által, melyek szenteket edzettek meg. Később, mivel így egyeztek meg Wiseman-nel, összes megtért társaival Oscott-ba vonult vissza, hogy ott közös életet éljenek. E jövendő apostolok a derék elnök vezetése alatt a katholikus írók tanulmányozásához fogtak. Newman kitűnt köztük alázatosságával. Qyónás alkalmával lehetett látni, mint várt a kollégium tanulói között, míg rákerült a sor, hogy Wiseman-nek gyónhassék. Nemsokára azonban XVI. Gergely, ki az egyházba való belépésekor üdvözletül egy ezüst feszületet küldött neki, Rómába hívta őt.

Newman kiválóbb tanítványainak egyike, Faber Frigyes Vilmos, 1843-ban Rómába ment az egyház és a katholikus művészetek tanulmányozása végett. Itt lelkes csodálattal telt el nérei szent Fülöp szelleme és művei iránt. Grant dr., Acton bíborosnak titkára kalauzolta. XVI. Gergely ugyanis, ki nagyon szívén hordta az angol nemzet megtérését, megbízta Grant-ot, hogy méltóan fogadja azokat, kik Rómába jönnek az igazság forrásához. Faber boldog volt és telve önérzettel, hogy nérei 'szent Fülöpben és xvi. századbeli társaiban föllelte Newman és a xix-ik századbeli angol traktariánusok szellemét és módszerét. Ezek amazok tanítványainak látszottak előtte. Ájtatosság, az igazságért való lelkesedés, felebaráti szeretet alkották szent Fülöp jellemét, ezek voltak uralkodó tulajdonai. Nem ismerték-e el az oxfordi vezérnek még ellenfelei is ez utóbbiban az