Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
317 klerikálisoknak és akárhányszor elvált testvéreinek nevezte őket. Minden eszközt fölhasznált arra, hogy az igazságot beláttassa velük: beszédeket, lapokat, meetingeket. De bár csodálatosan engedékeny a személyek iránt, a tan tekintetében könyörtelen volt. Egy társulat alakult, mely a kereszténység egyesítését tűzte ki czéljául. A társulat intézői erősen ösztönözték, hogy támogassa őket rokonszenvével és tevékenységével ; de ő határozottan visszautasította ajánlatukat. Az Union Review czímű lapot, melyet megküldték neki, tűzbe dobta a nélkül, hogy fölnyitotta volna. A tömeges megtérést nem tartotta lehetségesnek. Szerinte a hitbeli megtérés csak szabad meggyőződés műve, kinek-kinek szabad cselekedete lehet. Midőn egy ízben egy protestáns lelkészekkel telt teremben kedvencz eszméjéről beszélt, ezek, mivel érvei és szavai megnyerték tetszésüket, kérték, könyörögtek neki, hogy térdreborulva imdákozzék velük együtt az egységért, adjon nekik példát. Spencr úgy vélte, hogy ez egyenes megszegése volna ama törvénynek, a mely tiltja a katholikusoknak, hogy a szent dolgokban az eretnekekkel közlekedjenek, miért is szokatlan hévvel fölkiáltott: «Inkább szaggasson darabokra negyvenezer dühös szelindek, mintsem hogy veletek imádkozzam.» Ez 1850-ben történt. Ezen időben hívta föl a protestánsokat, hogy az igazság oly egységéért imádkozzanak, a milyent Isten akar. Némelyek kifogásolták előtte e kissé tág formulát. Ignácz atya azonban, a ki szerint a hamisítatlan igazság csak a katho- likus egyházban lehetett, teljesen helyesnek találta azt és úgy gondolkodott, hogy az alázatos és őszinte remény ezen óhajtásának Isten előtt kedvesnek kell lennie. Kikhez jöjjön el Isten országa, ha nem azokhoz, a kik azt a mágusok nagy alázatosságával óhajtják és keresik? A napról-napra gyakoribb megtérések a lelkészek, egyetemi tanárok és a főurak körében - megkétszerezték a katholikusok bátorságát, erejét, reményeit úgyannyira, hogy az anglikán papság bátrabb elemében is zavart és félelmet támasztottak. 6. 1842-ben Smith Bernât és Wackerbarth tiszteletesek a vidéki lelkészek közül ; Lepage, Renouf, Biden, Johnson, Orant, Douglas Ede az oxfordi kollégiumból ; Sankey a dublini
