Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
314 atya csakhamar hallja a selyemruha suhogását s hogy könnyed léptekkel siet valaki le a lépcsőn. Most már zavarban van a lady,, pirul, üdvözli, mentegetőzik; nagynehezen tudja magát összeszedni, ismételgetve, hogy «kezdetben nem sejtette, hogy ki ő ; hogy manap annyi csaló jár kéregetni !... De mit is adjak Önnek, kedves Sir?» És a nélkül, hogy meghallgatta volna a feleletet, csenget. Ignácz atya teljesen nyugodtan mondja, hogy nem éhes; hogy bort sohasem iszik; hogy valami nagyon jó vállalathoz pénzre van szüksége; és ha az úrnő valamit adhatna neki, nagyon szívesen fogadná. Az úrnő egy öt font sterling értékű bankjegyet (körülbelül 125 frank) nyújt át neki, kifejezve nagy sajnálatát, hogy más kiadásai nem engedik meg, hogy többet adjon. Ignácz atya átveszi a bankjegyet, gondosan összehajtja és miután meggyőződött, hogy zsebében biztonságban van, körülbelül e szavakkal köszöni meg: «Igazán fáj, a mit Önnek mondanom kell, hogy t. i. a nekem adott alamizsnával nagyon csekély jócselekedetet vitt véghez. Ha nem volnék nemesi család szülöttje, hidegen és megvetéssel elutasított volna. Elfogadom a pénzt, mert rám nézve ép oly hasznos lesz, mintha a legjobb szándékkal adta volna; de kérem, ha egy kicsit gondol lelkére, legyen rajta, hogy Isten szeretete és ne emberi tekintet indítsa a bőkezűségre.»* Ezt mondva meghajtá magát és köszönve eltávozott jótevőjétől. Néha kettős alamizsnát kért: pénzt és imát; ez utóbbit az ő Angolországáért. Egy ízben írhonban egy fiatal ember nagy buzgalommal nyitotta ki erszényét, hogy Ignácz atyát művében segítse, a mit látva a szerzetes, arra kérte őt, hogy imádkozzék Angolország megtéréséért. «Angolországért, válaszolá az úrfi, én imádkozzam Angolországért, én? Olyan nincs !» Ezt mondva megfordult és ott hagyta a kéregetőt, hogy mástól kérjen segítséget. Sietünk azonban megjegyezni, hogy az írek nem voltak mind ilyen lelkületűek, mert Carlow-ban, Maynooth-ban és Dublin-ben mindenütt valódi rokonszenvet és élénk ragaszkodást tapasztalt részükről, akár ő prédikált az ifjúságnak, akár a szerzetes-rendeket hívta fel fáradságos missziójára. L. Life of F. Ignatius, IV. k. I—IV. ff.
