Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
312 ujonczok buzgóságának hívnak. Egyszer így írt egy barátjának : «Itt ment vagyok minden zavartól, ha eltekintek attól, mely enmagamtól ered. Egy kis alázatossággal itt elég békét talál az ember. Gondolom, hogyha Isten éltet, jövőm változatos lesz. Több év óta nem éreztem magam oly jól, mint itt. Azt gondolhatták volna, hogy az egész böjtöt húsfalat nélkül átélni nem nekem való; s mégis soha sem éreztem magam jobban, mint húshagyó kedd óta. így tehát egészségem e tekintetben jó lábon áll s gondolom, sikeresen kiállom a próbát.» 2. Kevéssel utóbb írhonban nagy éhség dühöngött ; a szegények Liverpoolba, Manchesterbe, Birminghamba, Londonba tódultak. Nagy számban kóboroltak Stone és Aston körül, hogy ott éhen haljanak;* a kórházak elégtelenek voltak. A passzionista atyák a szerencsétlenek szolgálatára adták magukat. Ignácz atyát, a legbuzgóbbak egyikét, csakhamar ágyba döntötte a kimerültség. Már elkészült a halálra, megköszönve Istennek azt a kegyelmet, hogy szeretete vértanújaként engedi meghalni ; magához vette a szent útravalót, fölvette az utolsó kenetet, megújítá szerzetesi fogadalmát s már eszméletét is elvesztette. így élet és halál között lebegett, mire a nép s a szerzetesek novénát kezdtek imádkozni. S Ignácz atya egészsége helyreállt. Mihelyt keze a tollat megbírta, írt fivérének, Spencer grófnak, hogy megköszönje azt a segítséget, melyet a szegényháznak a végszükség idején nyújtott. Végre 1848. január 6-án Ignácz atya megérte azt az örömet, hogy Domonkos atya kezébe letehette fogadalmait, a ki nem kevésbbé volt boldog, látva régi barátságukat eme több mint testvéri életben egyesülni. 3. Megkezdődött a missiók lánczolata. Ignácz atya west- bromwich-i hívei között kezdte, hol tizenöt protestánst nyert meg az egyháznak. A prédikálásban sajátságos modora volt. Nem annyira fényes ékesszólás volt ez, mint inkább közönséges beszélgetés, melyet azonban ihletettség hatott át. Miként * Az írhoni nyomor okairól lásd : Cliffe Leslie, Land systems of Ireland; Morris, The land Question of Ireland ; French, Realities of Irish life. 1835-ben megkérdezték Doyle püspököt, hogy mily állapotban van a Nyugat népe. «A milyenben rendesen ; itt éhen halni mindennapi dolog : People are perishing as usual.»
