Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Negyedik könyv. 1846-1868

310

vagyoni állapotom. Atyám egy teljesen független összeget hagyott nekem, melyből már semmi sem létezik, mivel templomok építésére használtam föl ; továbbá 300 font sterling (7,500 frank) évi járadékot, a melyet mindenkor nekem kell kifizetni, ha csak nem mondok le kezeléséről, a mely esetben valamely életben levő testvérem vagy más gondnokok kezébe fog jutni, hogy az én javadalmazásomra fordítsák. Fivérem eleddig jószántából többet is adott; most azonban azt mondja, hogy katholikus czélokra semmit sem adhat. Minthogy azonban még sem akar e pénzből meggazdagodni, saját tetszése szerint jámbor szeretet-művekre fogja fordítani. Tehát vagyonom egyik fele már nem létezik, a másiknak sorsa azon értelmezéstől függ, melyet majd a törvény atyám utolsó akaratának ad.»

Fivére, Spencer lord, sokkal engedékenyebb volt a járadékot illetőleg, mint várta volna : beleegyezett, hogy a püspök húzza azt az oscotti kollégium növendékei javára. így minden a legjobban sikerült. Spencer 1846. deczember 21-én, miután utoljára meglátogatta Oscott és West-Bromwich szegényeit, Wiseman áldásától kísérve egyetlen penny nélkül az aston- halli novicziátusba lépett. Teljesen meg tudott halni a világnak, miután úgy is már régóta nem élt érte.

Spencer ekkor negyvenhat éves volt. Bizonyos fokú hősiesség kellett ahhoz, hogy e korban lemondjon alamizsnaképen kiosztott vagyonának maradékáról, állásáról, barátjairól, múltjáról, hogy új pályát kezdjen, és már meggyökerezett szokásainak s majdnem chronikus gyöngeségeinek ellenére új, szegény, rideg, szigorú életmódot gyakoroljon, mint a milyen a passzionista szerzeteseké. De e nagy áltozatok egész természetesek voltak Spencer szemében. Mit tehetnek az emberi bölcse- ség tervezgetései Isten hívó szava, a kegyelem ösztönzése . ellen ? Megtérése után a szentek útját, a folytonos önfeláldozás útját választván osztályrészül, senkit sem lepett meg a jó pap ez erős és merész elhatározásával. Másrészről, miként az egyháztörténelem tanúsítja, a Gondviselés mindig bőven küldött erényes férfiakat a keresztény igazság előtt meghódoló és megtérni kész népeknek. A katholikus nemzetek hőskora többnyire összeesik hitéletök első korszakával. Kiváló tehetségek, széllé-