Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)

Negyedik könyv. 1846-1868

308

egyházi fegyelmet érintik, melyeknek megőrzését Krisztus egyedül egyházára bízta».

Soha ily kategorikus tiltakozás nem hangzott el az angol egyház kebelében. Egy pillanatra megmozdult, de a püspök- «pásztorok» — mint akárhányszor — néma «szolgái» valának az államnak, mely őket fizette. Tehet-e valamit a fogoly, ha keze lánczra — bár aranylánczra — van verve ?

9. A mi Manninget illeti, e percztől kezdve a protestáns egyházat nem tartotta az igazi, eredeti keresztény egyháznak, hanem a Tudorok áldozatának, az ősegyház romjain fölépült intézménynek azon időből, midőn a papság és hívők nagy tömege a királyi felsőbbség miatt megtagadta Rómától az engedelmességet. Midőn Wilberforce főesperes és fivére Henrik, Fullerton Georgina, Lothian asszony, lady Herbert of Lea, Hope Scott, Belasis s mások a katholikus hitre tértek, néhányan azt ajánlották a chichesteri főesperesnek, hogy alapítson egy független egyházat. «Nem — válaszolá Manning — háromszáz évvel ezelőtt egy csónakért elhagytuk a biztos hajót, nem akarom most elhagyni a csónakot egy gerendáért.»

A Gorham ügyében hozott Ítélet kihirdetésének reggelén elment barátjához, Gladstone-hoz, kitől tanácsot szokott kérni, hogy megvigye neki az újságot. «Az angol egyház veszve van» — kiáltott föl Gladstone karjait fölemelve.* **

És csakugyan, ez időtől fogva mind többen léptek át a legműveltebb elmék közül egyrészről a katholikus egyházba, másrészről az agnoszticzizmusba. Manning a maga részéről eltökélte magát. Kedvezőbb pillanatra várakozott, a mely áttérésének nagyobb ünnepélyességet kölcsönözhet. Látni fogjuk, hogy búcsuzójában mily udvariasan hozza föl a hit- sorsosai között támadt levertséget (1851).

* Lockhart: Dublin Review, 1892. ápril. 377. 1.

** Ez esetet maga Manning beszélte el P. Lockhartnak 1887-ben. L. Dublin Review, 1892. ápr. 426. 1.