Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
306 nemzet figyelemmel kísérte. A kérdés az események során így fejlődött : «Elfogadja-e az angol egyház a gyermekeknek lelki újjászületését a keresztségben vagy nem? A legfőbb egyházi bíróság, mely oly sokszor éreztette szigorúságát atraktariá- nusokkal, most igazi diadalra nyújtott nekik alkalmat. Határozta ugyanis, hogy az angol egyház helyben hagyja az exeter-i püspök határozatát Gorham ellen». Ezzel úgy látszott, hogy 10 év óta folyó szóharcz végét veszi. Newman iskolájának hatalmas sikere volt ez. Az általános örömben addig jutottak, hogy elterjesztették a hírt, mintha Newman vissza szándékoznék térni a tana által újjászült anglikánizmushoz. Azonban Gorham, a mint ez jogában is volt, fölebbezett a királyné titkos tanácsának (Privy Council) bírói osztályához. Ez a világiak közül,, kikből állott, küldött ki bírákat az angol egyház tanának kérdésében. Nemcsak a püspökök hatalma, hanem az egyház keresztény jellege is veszélyben forgott. Az 1849. decz. 2-án beadott fölebbezés csak 1850. márcz. 8-ikán nyert eldöntést. «Az a kérdés, vájjon az angol egyház a rkatholikusnak kihajtása-e vagy nem» — vitatta Denyson főesperes, kinek neve egész a legújabb időkig egyike a legjobb hangzásúaknak az angol egyházban. A törvényszék, mely Langdale lord elnöklése alatt öt világi bíróból állott, mint ülnököket maga mellé vette a canterbury-i s a yorki érseket és a londoni püspököt. Ez egyháznagyoknak azonban nem volt joguk sem véleményt mondani, sem szavazni. Mintegy tiszteletbeli tagok gyanánt voltak ott, hogy teljes legyen az illúzió, mely így azt mutatta, hogy az egyház karöltve jár el az állammal. A hallgatóság között ott volt a parlament, a nemesség, bíróság és az egyház színe-java. Maga Wiseman bíboros, ki legújabban westminsteri érseki czímet nyert, ott ült az anglikán érsekkel szemben. És hogy hangzott az ítélet? «Hogy Gorham, ámbár a keresztségben való újjászületést tagadja, mégis az angol egyház papi testületének tagja, és hogy az exeteri püspöknek nincs hatalma megakadályozni, hogy egyházmegyéjében valamely plébánia javadalmát és lelki gondozását elfog-
