Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
299 ják, hogy lehetetlen teljes mértékben érvényesíteni, s a ki nekik végre a békességet megadja. A mi egyházunknak egy gyöngéje sem kerüli el figyelmüket, a nagy távolság pedig megakadályozza őket abban, hogy saját szemükkel meggyőződjenek a hitetlenségről, mely Európa déli részein a kath. egyházban dúl. Egyházunk nagy nehézségekkel áll szemben, mert rendetlen, kereskedő, fajtalan, kevésbbé zabolázott néppel van dolga. A múltban az összes egyházak között valószínűleg Antiochiá- nak volt legkedvezőtlenebb a helyzete. Több tekintetben hasonlítunk hozzá. Ne vessük egyházunkra nemzeti hibáinkat, hanem ismerjük el, hogy az önszeretet elvakít bennünket magunk irányában, a mennyire körültekintőkké tesz bennünket másokkal szemben. Hasonlókép gáncsolás tárgya egyházunk, hogy templomai hétszám üresen állanak, míg a római egyházéi telve vannak. Mi papok, mi vagyunk részben hibásak, hogy az ünnepnapok, ünnepségek részben megszűntek ; hogy a még megmaradottak teljesen el vannak hanyagolva ; hogy a naponkénti isteni szolgálat alig fordul elő ; hogy az áldozások oly gyérek, áldozóink száma oly csekély, az alamizsna hidegen nyújtott, a fajtalanság < oly általános; hogy az alsóbb osztályok között a legocsmányabb bűn oly sajnálatos rombolást visz véghez; hogy a felelősség érzete oly kevéssé van kifejlődve; hogy Isten jelenlétének tudata oly kevéssé hatja át az emberek magaviseletét. Nem látjuk szükségesnek tovább fűzni e sorozatot, mert elismerjük, - hála érte Istennek! - hogy egyházunk megbecsülhetetlen jótétemény volt népünkre és minmagunkra; és még nagyobb is lehet; annál inkább, mert segédeszközeit sokkal hatásosabbakká tehetjük. Egész mássá lesz, mihelyt ezt forrón óhajtjuk. El kell ismernünk, hogy ha a szentség nem díszítené magas fokban, e körülmény egyszersmindenkorra és minden kétségen kívül csak erősíthetné a félelmet, mely apostoli jellege miatt támadhatna.»* * Pusey : Letter to his Grace the Archbishop of Canterbury. 24—28. és 59. 11.
