Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Negyedik könyv. 1846-1868
MÁSODIK FEJEZET. 1. A XC. Értekezés megjelenésétől egész 1852-ig, vagyis tíz éven át, mialatt Newman egészen más dolgokkal foglalkozott, újból kinyomatva, mind az egyik, mind a másik részről magyarázgatva az összes tudományos vitáknak kiinduló pontjául szolgált, melyek az anglikánizmus nyugalmát felzavarták. Az irat, mely csak nehezen kerülte el a kárhoztatást, a legkiválóbb tudósok és a legbuzgóbb hívők előtt egyszerre csodálat tárgya lön. Csak maga Newman látott világosan sastekinteténél fogva az Értekezésekben foglalt tanba ; és a menynyire a logika megengedte, széles tért nyitott alkalmazásuknak. «A romanizmus felé való törekvés — írja Pusey érsekének— nem az Értekezések hatása, hanem helyzetünkből folyik. Látható egység, egyházi közösség után áhítozunk, melylyel most nem bírunk. Mivel a jelen század elején a háborúk elkülönítettek bennünket a többi országoktól, és mivel az emberek az egyház alapelveit nem értették meg eléggé, eme minden egyesülési elvtől való idegenkedés idézte elő az egység után való vágyat. A látható egységnek, melylyel bírtunk vala, helyét a láthatatlan foglalta el; az újítók nem arra törekedtek, hogy magukat igazolják, hanem hogy maguknak látható egységet teremtsenek, mialatt az egyházét megbontották és olyanokkal rokonszenveztek és szövetkeztek s olyanok példáját követték, kik attól elszakadtak. Ez azon óhaj, mely néhány év óta többeket a szétvonás mezejére vezetett és mely ma egész vallási testületünkre kitér-