Madaune abbé : A katholiczizmus ujjászületése Angolországban a XIX. században - 62. évfolyam (Budapest, Stephaneum Nyomda, 1899)
Harmadik könyv. 1832-1845
274 nehéznek látszik. Szivem összes érzelmeivel, melyek ifjúságom eltűntével bennem még élnek, maradok Önnek jóindulatú és háláshíve: . KEBLE J. Van-e fájdalmasabb valami a nagy és gyöngéd lelkekre nézve, mint elválni? Elválni övéitől, elválni a szülőföldtől, elválni a barátoktól ? Elválni — annyi mint meghalni. Életünk azon lelkeken csüng, a kik bennünket fentartanak, valamint a repkény élete is attól a fától függ, melyre fonódik. Azért nagyon ■ tetszenek nekünk Newmannak következő szavai : «1847. febr. 23. hétfői napon végleg elhagytam Oxfordot. Az előző szombaton és vasárnap egyedül voltam littlemore-i kis házamban ép úgy, mint az első napokban, mikor ott letelepedtem. A vasárnap és hétfő közti éjt jó barátomnál, Johnson-nál töltöttem az obszervatóriumban. Itt több barátom látogatott meg ; Pusey búcsúzni jött hozzám. Meglátogattam Ogle doktort, egyikét legrégibb barátaimnak; ő volt magán-tutorom akkoriban, mikor még csak tanárjelölt voltam. Az ő személyében egyszersmind búcsút vettem a Szent-Háromság kollégiumtól, mely mint első kollégiumom, mindig kedves volt előttem, mely falai közt egymásután sok oly férfiút látott, a kik ifjú éveim és egész oxfordi tartózkodásom alatt irántam való jó akaratuknak annyi jelét adták. A Szent-Háromság kollégium sohasem tanúsított irántam rossz indulatot. Örökzöld tenyészett a falon, mely szemközt volt szobámmal, melyben tanulókoromban laktam ; az alatt a számos év alatt úgy tűnt fel előttem ez a fű, mint ennek az egyetemi életnek jelképe, melyről azt hittem, hogy csak életemmel fog véget érni. 23-ikán reggel hagytam oda az obszervatóriumot. Azóta nem láttam viszont Oxfordból egyebet, mint a tornyokat, melyeket a vasútról lehetett látni.»* 3. Lelkének és viselt dolgainak történetét Apologiá-jában adja elő. Az utolsó oldal egyenesen barátainak szól: «Önök személyében — így szól — szívembe zárom mindazon kedves munkatársakat és tanácsadókat, kiket egymásután nyertem V. ö. Apologia, VI. rész, 369. 1.
